Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész, a napirendi pont előadója:
1095 Mivel ily módon erre engedélyt kaptam, 1994 óta évente terjesztettem be beszámolót az Országgyűlés elé. Természetesen jó lenne, ha ezt törv ény szabályozná, de ennek az elmúlt kilenc esztendő nem kedvezett. 199093 között egy átfogó ügyészségi reform előkészítése folyt, amely az ügyészség közjogi helyzetének a megváltoztatását kezdeményezte. Ennek során természetesen nem volt helye egy olyan t örvénymódosítási vagy kiegészítési javaslatnak, amely az Országgyűlés előtti beszámolás gyakoriságát lett volna hivatott rendezni. Az 1993. évi reformkísérlet homokpadra futván úgy gondoltam, hogy az ügyészség közjogi helyzetéről folyó vita az új köztársa sági alkotmány előkészítése során nyer majd széles körű egyetértéssel támogatott megoldást. Ezek a várakozások azonban nem bizonyultak megalapozottnak. 1998ban, hamarosan a választásokat követően elkészült az új ügyészségi reformcsomag, amelynek tárgyalás a jelenleg is folyik a tisztelt Országgyűlés előtt. E törvényjavaslatok az ügyészség közjogi helyzetének megváltoztatását célozván újból csak nem kínáltak alkalmat a beszámolási időszak törvényi szabályozásának javaslatba hozására. Ez most a helyzet. Megje gyzem, talán az egy- és kétkamarás Országgyűlés volt az, amelyről az elmúlt évtizedben annyi közjogi vita folyt, mint az ügyészség helyzetéről és feladatairól. Ez a vita mindazonáltal nem tekinthető egészen újnak, hiszen Magyarországon az első nyilvános il yen tárgyú vitát a Királyi Ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk javaslata, képviselőházi megvitatása során folytatták le először, hogy aztán ez a vita sokszor megismétlődjön. Mint ismert a jogászok jó része előtt, ezt a törvényjavaslatot Horvát h Boldizsár igazságügyminiszter terjesztette elő. Újabban egy helyütt azt olvastam egyébként, hogy magát a törvényjavaslatot Csemegi Károly írta, és ez a név igen jól cseng. A Horváth Boldizsár által előterjesztett törvényjavaslat 5. §a úgy szólt, hogy a z ügyészség a bíróságtól független, és közvetlenül az igazságügyminiszternek van alárendelve. Az ellenzék által előterjesztett módosító javaslat, amelynek megszövegezője Győrffy Gyula képviselő volt, úgy alakította volna át ezt a szöveget, hogy az ügyészs ég úgy a bíróságtól, mint a kormánytól független, és tagjainak egymáshoz való viszonyát törvény határozza meg. Ebben a vitakérdésben később véleményüket a Királyi Ügyészség nagy tekintélyű vezetői is elmondták, köztük Kozma Sándor, az első pesti királyi fő ügyész, majd később Varga Ferenc koronaügyész és Finkey Ferenc professzor, aki utóbb maga is betöltötte a Koronaügyészi Hivatalt. Az újabb időkben, 1988 óta töretlen hevességgel folyó vita sajátosságának talán az tekinthető, hogy a vita résztvevői a sokold alúan megvitatott szakmai szempontok mellett erős politikai jelentőséget is tulajdonítanak a kérdés mikénti megoldásának. Az ügyészség közjogi helyzete egyébként nemcsak Magyarországon vitatott, hanem Európaszerte több országban, és néhány év óta szorgos bizottsági munkálkodás folyik egy Európa tanácsi ajánlás szövegének a kidolgozása érdekében. (11.00) A jogi közönség ezt ismeri, erről tudósít egyébként a Magyar Jog című folyóirat tavaly karácsonyi száma. A jelentés tartalmának előadására nem vállalkozhat om, ez több mint száz oldal. Hadd reménykedjek abban, hogy a jelentés felkeltette a tisztelt képviselő hölgyek és urak érdeklődését, és arra csábította őket, hogy elolvassák. Én azt gondolom, ez a jelentés elegendő terjedelmű ahhoz, hogy tájékoztasson az ü gyészség 1997. évi működéséről, de nem túl nagy terjedelmű ahhoz, hogy elriassza az olvasót. Én ehhez a jelentéshez hozzátenni nem szeretnék semmit, utóbb pedig nem szeretném szépítgetni. Azt az alkalmat, hogy én itt az Országgyűlés színe előtt beszélhetek , egy vonatkozásban mégis meg szeretném ragadni. Közbiztonságról, büntetőjogról, a büntetések szigoráról szeretnék néhány, általam fontosnak tartott gondolatot elmondani. Sok szó esik arról, milyen feladatok hárulnak a rendőrségre, az ügyészségre, a bírósá gokra a közbiztonság megszilárdítása, a közbiztonság védelme terén.
