Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
1086 Helyesnek tartom, hogy a közjegyzői felelősségbiztosítás alsó határa emelkedik, az azonban már kétséges, hogy ez az 5 millió forintos határ elegendőnek foge bizonyulni a mai magyar piacgazdaság körülményei között. Úgy tűnik, hogy ezt akár jelentős mértékben is meg lehetne haladni. Ahogy a jogásztársadalom egyetlen rétegét, úgy a közjegy zői kart sem kerülte el az a negatív jelenség, hogy a kar bizonyos mértékig felhígult, és sajnos arra alkalmatlanok is vannak a pályán. Fontos érdek, hogy mind a törvényi szabályozás útján, mind pedig a szakmai kamara tevékenysége során hatékonyabban lehes sen kiszűrni e fontos hivatás gyakorlására alkalmatlanokat, és azokat el kell távolítani a pályáról. Bizony jó lenne más területeken is eredményesebb szűrést alkalmazni. A független közjegyzői tevékenységgel és a célszerűség elvével jobban összeegyeztethet őnek tartom a közjegyzőjelöltekre és a közjegyzőhelyettesre vonatkozó új szabályozást a jelenleginél. Ésszerűbb, ha a jelölt a közjegyzővel és nem a kamarával áll munkaviszonyban, és jónak tartom az itt megfogalmazott részletszabályokat is. Ésszerűnek tart om a javaslat azon részét is, amely a közjegyzői irodát mint gazdálkodó egységet és a közjegyzői tevékenységet mint az igazságszolgáltatás részeként kifejtett tevékenységet a korábbinál pontosabban elkülöníti. Ennek megfelelően a közjegyzői iroda mint hiva tali helyiség egy jogi fogalmat takar, ahol a közjegyző a személyes felelősségével tartozik az általa kifejtett tevékenységért, az iroda működtetése viszont egészen más jellegű, gazdálkodási tevékenység. Fontosnak tartom azt is, hogy maga a törvény fogalma zza meg egyértelműen, hogy közjegyző közös irodát csak közjegyzővel tarthat fenn. A közjegyzői munka nem keveredhet más tevékenységgel, legyen az akár gazdasági vállalkozás jellegű, akár ügyvédi vagy más jogi munka. Azzal is egyetértek, hogy ugyanakkor ez a közjegyzői iroda csak az adott közjegyző székhelyén legyen lehetséges. Új eleme a javaslatnak, hogy a közjegyző öt munkanapot meghaladó távolléte esetére a későbbiekben már nem a megyei bíróság elnöke, hanem a területi Közjegyzői Kamara elnöke rendel hel yettest. Tudom, hogy a közjegyzői kar részéről ez az egész ügyeleti rendszer már eddig is részben ellenszenvet váltott ki, és abban sem vagyok biztos, hogy az újraszabályozásnál elegendő pusztán ennyi változtatást tenni, mégis úgy gondolom, hogy szükséges az ügyeleti rendszer. Egy megyeszékhely nagyságú városban is mindössze néhány közjegyző működik, egyidejű távollétük esetén - márpedig a nyári szünetben ez igen gyakran előfordulhat - senki nem hitelesíthetne aláírásokat, okiratokat, aláírási címpéldányoka t, és az időveszteség jelentős érdeksérelmet okozna az állampolgároknak és a vállalkozóknak egyaránt. Bizonyosan terhes ez a helyettesítési rendszer az érintetteknek, de feltétlenül szükséges. Talán a végrehajtási rendeletben a jelenleginél jobb szabályozá st lehetne megfogalmazni, de én indokoltnak tartom a törvényi rögzítést. A törvényjavaslat mintegy húsz szakaszban szabályozza újra a közjegyzői tevékenységre vonatkozó fegyelmi felelősség kérdését, amely úgy tűnik, élénk szakmai visszhangot váltott ki. A jelenleg hatályos szabályozás szerint fegyelmi vétséget követ el a közjegyző, aki e törvényben vagy más jogszabályban előírt hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi vagy elmulasztja, illetve akinek vétkes magatartása alkalmas a közjegyzői kar tekintélyé nek csorbítására. A tervezett változtatás csak néhány szó bővülést jelent, annyit, hogy az is fegyelmi vétséget követ el, akinek "vétkes magatartása a Magyar Közjegyzői Kamara iránymutatásába ütközik". Ez utóbbi iránymutatás kétségtelenül nem jogszabály - ahogyan erről már korábban mások is szóltak , így aggályos lehet az egyébként szigorúan szankcionált fegyelmi vétségek meghatározására iránymutatást felhatalmazni, hiszen a fegyelmi vétség elkövetőit végső esetben a hivatása gyakorlásától is meg lehet fos ztani. Ha a törvény ezzel a megfogalmazással lépne hatályba, akkor a Közjegyzői Kamara egy burkolt jogszabályalkotási hatáskört kapna, amely összeegyeztethetetlen a hatalmi ágak elválasztásának
