Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HENDE CSABA
1075 j ogintézmények alapján valósította meg. Az osztrák közjegyzői rendtartást ennek megfelelően váltotta fel az 1874. évi XXXV. törvénycikk, amely létrehozta tulajdonképpen a mai értelemben vett közjegyzőség elődjének tekinthető szabad foglalkozású közjegyzőség et hazánkban; közhitelességgel ruházta fel az igazságügyminiszter által kinevezett királyi közjegyzőket, egyúttal igazgatási feladatokat is telepítve az ugyanazon törvényszék területén működő közjegyzők által alkotott közjegyzői kamarákhoz. A 4090/1949. s zámú kormányrendelet az intézményt - szovjet mintára - voltaképpen államosította. A kamarák vagyonának tulajdonjoga az államkincstárra szállt át, a közjegyzők állami alkalmazottak lettek, és a bírósági szervezetbe integráltan, a mainál természetesen jóval szűkebb hatáskörrel működtek. A rendszerváltozás a gazdasági életben és a jogrendszerben is olyan alapvetően új követelményeket támasztott, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ilyen tárgyi és személyi feltételekkel a közjegyzőség a számára szánt szerepet el látni nem tudja. Mintegy másfél éves előkészítés után e helyzet feloldásaként döntött úgy a jogalkotó, hogy egyrészt a magyar jogi hagyományokhoz visszatérve, másrészt az Európa nagy részében kiválóan működő úgynevezett latin közjegyzőség rendszerébe illes zkedő modern szabályozást alakít ki. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. számú törvényt a parlament - lényegében valamennyi politikai erő támogatásával - 202 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, 1991. szeptember 10én fogadta el. 1992. j anuár 1jétől kezdte meg működését a szabad foglalkozású közjegyzőség, egyúttal önerőből megteremtve a működés tárgyi feltételeit. Önkormányzatuk, az öt területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kezdettől fogva a közjegyzőség nemzetközi kapcso latainak kiépítésén is fáradozott. A kamara 1992ben a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniójának tagjává vált, s mára már elmondható, hogy tevékenysége nemzetközi szinten elismert. Tisztelt Ház! A jogalkotó a közjegyzőknek azt a szerepet szánta, hogy az álla m nevében lássanak el pártatlan jogi szolgáltatást egyrészt a hatáskörükbe utalt nem peres eljárások lefolytatásával, másrészt hiteles okiratok készítésével. A közjegyzői okiratokhoz fűződő joghatások - úgymint a közhitelesség, illetve bizonyos esetekben a közvetlen végrehajthatóság - a jogviták megelőzését, továbbá a szerződéses fegyelem erősödését és a forgalom biztonságát célozzák. Az elmúlt hét évben bebizonyosodott, hogy a közjegyzői törvény által biztosított jogi háttér és a közjegyzői kar személyes i gyekezete valóra váltotta e célokat. A közjegyzők évente több mint 700 ezer, azaz hetesszázezer eljárást folytatnak le, ebből a tavalyi évben mintegy 160 ezer volt a nem peres eljárások száma - ennyi ügyben teremtették meg az állampolgároknak azt a lehetős éget, hogy ne a jóval költségesebb és hosszabb időt igénybe vevő bírósági eljárást kelljen választaniuk. A közvetlen végrehajthatóság szankciójával megerősített, közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségeknek az érintettek a tapasztalatok szerint eleget te sznek, és csak az ügyek töredékében kellett a kötelezettségek teljesítését állami úton kikényszeríteni. A jogalkotó tehát nyugtázhatja, hogy az 1991ben létrehozott jogintézmény a gazdasági élet intenzív fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult, és a jövőben - nemzetközi kapcsolataink további fejlődésével - a közjegyzőségnek várhatóan még nagyobb szerepe lesz. Ezzel együtt a jogszabályi hátteret modernizálni kell, a törvény hatályosulásának tapasztalataiból pedig a tanulságokat le kell vonni. E következtetése ket a következőkben lehet összefoglalni; Először: az állam felelős a saját nevében végzett közhatalmi tevékenység magas színvonalú és a jogállamiság követelményének megfelelő ellátásáért, ezért ennek feltételeit is garantálnia kell a szükséges jogi háttér megteremtésével és a felügyelet ellátásával. Másodszor: a közjogi felhatalmazáson alapuló tevékenységhez szükséges biztosítékokat minden területen érvényesítni kell. Végül harmadszor: magának a közjegyzőség jogintézményének szolgálnia kell nemzetközi kötel ezettségvállalásaink teljesítését is.
