Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter:
1071 Ha számba vesszük a nemzetközi tapasztalatokat, tisztelt képviselőtársaim, számos kockázata van az egészségügyi alapszolgáltatásokra is megosztottan működő többbiztosítós modellnek. Először is az, hogy nem védhető ki egy negatív szelekció, a kedvező kock ázatközösség létrehozása akkor sem, ha a jövedelmek alapján eltérő járulékokat központilag gyűjtik be és taglétszámuk alapján osztják szét a különböző biztosítók között. A magasabb jövedelemmel rendelkezők ugyanis nemcsak több járulékot fizetnek, hanem hos szabb távon kevesebb ellátást igényelnek. Az egészségrizikóhoz kapcsolódó pénzkeretmeghatározás még a nagy tapasztalatokkal rendelkező Hollandiában sem sikerült, és egy olyan forráshiányos rendszerben, mint a magyar, nagy károkat, jelentős ellátásszűkülés t eredményezhet. Ha viszont kompenzálni kívánják a szerényebb jövedelmű nyugdíjas és alkalmazotti többséget, az államnak kell a zsebébe nyúlnia. Másodszor: jelentősen megnő az adminisztrációra fordított költség, ha a többbiztosítós modell útjára lépünk, m ég akkor is, ha a járulékbegyűjtés közös szervezetben valósul meg. Erre is számos nemzetközi példa van. Harmadszor: a nyugdíjrendszer tapasztalatai nem másolhatóak. A szolidarisztikus egészségbiztosítás több járulékért a világon sehol nem ígér több szakmai szolgáltatást, senkinek nem veszik ki kétszer a vakbelét. A kórházi komfort többletigénye önkéntes kiegészítő biztosításokkal jól kezelhető. Megítélésem szerint a biztosító szétbontása helyett most a szolgáltatói szférára, a kórházakra, a szakrendelőkre, a háziorvosokra kellene összpontosítani, folytatni a minőségelvű teljesítményösztönzés keserves reformját. Az egészségügy átalakulása válaszúthoz érkezett. Úgy látom, van egy hatékonyságpárt, amelynek célja az egységes, kötelező, de jobban átlátható egészs égbiztosítás megtartása, az ellátórendszer reformjával, ami persze olykor fájdalmas is, de úgy gondolom, hogy ez a lakosság és az egészségügyi dolgozók többségének érdeke. A másik alternatíva röviden szólva az amerikanizálódás, a magánfinanszírozás arányán ak növelésével, ami a társadalombiztosításból kilépők számára lehetővé teszi a szolidaritási elv feladását, viszont biztosítja a magánbiztosítók számára a piacot; ez csak a leggazdagabbak és mindenekelőtt a magánbiztosítók érdeke. Tisztelt Országgyűlés! Az t ajánlom tehát, mielőtt döntenénk, a nyilvánosság előtt folytassuk le azokat a közgazdasági és szakmai vitákat, amelyek a honi egészségügy további átépítésének irányaihoz nélkülözhetetlenek. Ne kövessük el azt a régi reformer hibát, hogy előbb tüzelünk, m ielőtt céloznánk. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem Gógl Árpád miniszter urat, kíváne válaszolni. (Dr. Gógl Árpád jelzésére:) Tessék, öné a szó, miniszter úr. (19.00) DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter : Ti sztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ennek a hozzászólásnak a címét olvastam, végül is át kellett gondolnom, hogy mit jelent KözépEurópa, és mit jelenthetnek ezek a gondok. Mivel van egy középeurópai kamarai tömörülés, végiggondoltam, hogy annak kik a tagjai. Annak tagja a svájci orvoskamara, az osztrák orvoskamara, a horvát orvoskamara, kétségtelenül a szlovák, a cseh, a lengyel és a Magyar Orvosi Kamara is. Megfigyelői státuszú a román orvoskamara. Valamikor két évvel ezelőtt még a Magyar Orvosi Kamara a Pénztárszövetséggel - látva és tudva a gondokat - meginvitálta a társkamarákat. Akkor különböző megközelítését láttuk a kétségtelenül ezredvégi gondoknak, ami mindenütt jelentkezik KözépEurópában. Ez az öregedő társad almak gondja: azt hiszem, minden országra jellemzően az egészségügyi ellátási technológiák költségrobbanása. Ez az, ami közös KözépEurópában.
