Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP):
1069 alacsony jövedelműek rovására és a közepes és közepesnél magasabb jövedelműek javára történő jövedelemátcsoportosít ásra. Ezért van ezeknek az üzenet értékű módosító javaslatoknak a helye ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a vitájában. Ezért tartom nagyon fontos üzenetnek ezt a két módosító indítványt, amelyeket a magam részéről is támogatok. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. A kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására mai ülésnapunk végéig van lehetőség. Frajna Imre előt erjesztő jelezte, hogy nem most, hanem majd a határozathozatal előtt kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Atyánszky György képviselő úr, "Demokráciánk elmúlt tíz éve" címmel. Tessék képviselő úr, öné a szó. ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pol itikai élet viharai közepette talán fel sem tűnik az a tény, hogy idén tízéves lett Magyarország legújabb kori demokratikus berendezkedése. Számtalan lényeges és lényegtelen dolog történt ez alatt az egy évtized alatt, melyekre most, idő hiányában részlete sen nem tudok kitérni. (18.50) Szeretnék azonban nagy vonalakban felidézni néhány eseményt, melyek eljuttatták ezt az országot a jelen, sok szempontból pozitív és sok szempontból negatív helyzetbe. 1989 márciusában egy szétesőben lévő állampárt és annak ko rmánya, valamint egy alakulófélben lévő ellenzék egy asztalhoz ült annak reményében, hogy együttesen, békés úton lebontsák a pártállamot, elindítsák az országot az európai egyesüléshez vezető úton. Törvényszerű volt, hogy az Ellenzéki Kerekasztal másmás o ldalain ülők ezt eltérő értékeiknek megfelelően különbözően képzelték el. A résztvevők vitathatatlan érdeme volt, hogy megállapodtak: mielőbb legitim hatalmat kell létrehozni, ennek pedig egyetlen útja van, a szabad választások mielőbbi kiírása. Szeretnék itt kitérni a kerekasztal egyik résztvevőjéhez, ez pedig az akkori Szakszervezetek Országos Tanácsa. Talán a felgyorsult események hozták a SZOTot abba a meghasonult helyzetbe, hogy a vezetők nem tudtak beilleszkedni a kialakulóban lévő hatalmi berendezke désbe. Egyetlen példa lebegett a szemük előtt: a lengyel Szolidaritás mintájára elszakadni, és minél messzebb kerülni a párttól és a hatalomtól. Bizonyára ez a cél ösztönözte őket akkor, amikor 1989 augusztusában elhagyták a tárgyalóasztalt, és a további e gyeztetésben nem képviseltették magukat. Itt kezdődtek azok a problémák, melyek negatív hatásait ma is érezhetjük. A szakszervezetek csak ideológiailag próbáltak elszakadni a vezetéstől, anyagilag nem. A szakszervezeti vagyont igyekeztek teljes egészében k isajátítani. Arról a vagyonról beszélek, mely a pártállam idejében elvileg a dolgozóké, a mai kifejezéssel élve, a munkavállalóké volt. Biztos vagyok abban, hogy mindannyiunknak vannak szép vagy kevésbé szép emlékei a balatoni nyaralásról, melyet munkánk j utalmaként egy SZOTüdülőben tölthettünk el. Ezek a családok ma is léteznek, sőt többségük sokkal rosszabb anyagi helyzetben van, mint tízhúsz évvel ezelőtt. A gondtalan kikapcsolódás lehetősége azonban a szakszervezeti vagyonnal együtt eltűnt. Hölgyeim é s
