Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1053 Azt gondolom, hogy ez a javaslat megér annyit, hogy bizottsági kapcsolódó módosító indítvánnyal olyan hel yzetbe hozzuk, hogy a törvénybe valamilyen formában bekerüljön. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Bár a gép nem jelezte, de egyértelmű a jelzés, hogy kétperces felszólalá sra jelentkezett Toller László képviselő úr. Megadom a szót. Tessék! DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Itt két módosító indítvány is megfogalmazódott egyrészt a termékdíj, másrészt pedig az általam korábban említett egészségvédelmi bírsá g tekintetében. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy itt valami dohánylobbyról van szó, gondoljuk át, hogy mit művelünk különböző jogszabályokban azonos termékre, azonos termék forgalmazásával kapcsolatosan. (17.30) A dohányon, de a szeszen is, és mondhatom, minden jövedéki terméken van egy szép jövedék. A fogyasztónál, a végső felhasználásnál megjelenik egy áfa, és most még kitalálunk néhány olyan konstrukciót, ami az állami központi bevételeket növelheti - aztán hogy majd hogyan osztjuk fel, az egy másik kér dés : az egyik az egészségvédelmi bírság, amely gyakorlatilag egy központosított bevétel lenne; a másik ilyen intézmény az egészségvédelmi termékdíj lenne. Hát döntsük el, azért egy országgyűlésnek ké pesnek kell arra lenni, hogy összerakja a rendszert, és döntsük el, hogy az egészségre káros termékek tekintetében milyen egységes védelmi intézkedéseket tesz a lakosság egészségének védelme érdekében! És akkor valami mellé le kell tenni a voksot! Alkotmán yosan elég kezelhetetlen az a kérdés, hogy egyetlen termékre, egyetlen szolgáltatásra, akármilyen intézményre olyan szabályokat hozzunk, hogy végül is egy végtelenített csapot nyissunk ki, amit soha többé nem tudunk elzárni. És így egy eklektikus rendszer jön létre, ami annyit jelent, hogy bármely más területen is hasonló igénnyel léphet föl bármelyik szolgáltató, bármelyik termelő és bármelyik fogyasztó. Én ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az összes jó szándékú indítványnak van egy nagy csap dája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy rettenetesen rossz precedenseket szül, és a mindenkori kormánynak abszolút szabad kezet ad abban, hogy mindenféle jogcímen csapolja (Az elnök ismét csenget.) a termelést, a fogyas ztást és a lakosságot. És ez nem lobbykérdés - ez egy alkotmányossági kérdés! Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Lehetőleg tartsuk be a két percet, mert soha nem végzünk! Kökény Mihály képvisel ő úr következik, szintén kétperces felszólalásra. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen igaza van Toller László képviselő úrnak, hogy mondjuk, a dohánytermékre az jellemző, hogy már elég sok minden terheli áfától a fogyasztói a dóig. De ha a másik oldalról nézzük a kérdést, nevezetesen arról az oldalról, hogy évek, sőt évtizedek óta rendkívül szűkösek, a szűkösségen belül is szűkösek az egészségvédelemnek, a prevenciónak a forrásai, hiszen soha nem sikerült ebben az Országgyűlésb en és a megelőzőkben sem megbízható, stabil csatornát teremteni arra, hogy miből finanszírozzunk egészségvédelmi kampányokat, miből finanszírozzunk dohányzásleszoktatást, de továbbmegyek, más olyan ellátási formákat is, amelyek pontosan az egészségkárosítá s elhárításával függnek össze. Tehát lehet, hogy más módon kell mindezt megfogalmazni. De még egyszer: a szándék arra irányul, hogy egyszer próbáljunk már meg a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, valamilyen
