Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
1046 Az első - azt hiszem 23. sorszám alatt adta be - a 2. § (3) bekezdésének a) pontjára vonatkozik, amely arról szól, hogy melyek azok a szórakoztató és vendéglátó egységek, ahol dohányzóhely kijelölése nélkül lehet dohányozni. Én úgy gondolom, nagyon jó, hogy van egy ilyen paragrafus ebben a törvényben, de még akkor is meg kellene adni az üzemeltetőnek azt a lehetőséget, hogy döntse el, hogy az egyébként ebben a jogszabályban meghatározott feltételek mellett üzleti szempontból jónak látjae, hogy dohányozzanak az ő vendéglőjében vagy nem. És ezért ki kellene egészíteni ezt a bekezdést egy, az üzemeltető döntésétől függő kiegészítéssel, hiszen - hogy csak egy példát mondjak - ebbe a bekezdésbe belefér az, hogy én egy tejivót üzemeltetek, ahol kiflit esznek és tejet isznak hozzá, és egyébként ha a törvényt vesz em, akkor abban a helyiségben lehet dohányozni. Ha én tejivót akarnék üzemeltetni, biztosan nem engedném meg a dohányzást, de erre a törvényre hivatkozva ma azt mondják, hogy minden további nélkül rágyújthatnak az én tejvendéglőmben. Úgy gondolom, érdemes lesz ezt átgondolni, és ezzel a kiegészítéssel vagy ennek megfelelő értelmű kiegészítéssel ezt a bekezdést pontosítani. A másik nagy gond ezzel a törvénnyel, hogy amíg a vendéglátóhelyek egy részére korlátozás nélkül engedi a dohányzást, addig a vendéglátó helyek és a szálláshelyek egyéb részeit viszont besorolja a nagyon szigorú, mondjuk a munkahelyekre vonatkozó szabályozás alá, és azt mondja, hogy a vendéglős is köteles kijelölni egy dohányzóhelyet, amit valahol el kell zárni a vendéglő összes egyéb terét ől. Nagyon nem szeretném, ha mi olyan szabályozást fogadnánk el, amely egyrészt nem veszi figyelembe azt a gyakorlatot, ami a világ ezzel az üggyel már jóval régebben foglalkozó részén kialakult, másrészt végrehajthatatlan lenne, harmadrészt ha megpróbálná k végrehajtani, akkor rövid időn belül tönkretenné a magyar vendéglősök 90 százalékát. Nemrég Londonban jártam, és egy kicsit ennek a törvénynek a szempontjából is figyeltem, hogyan működik ott a rendszer. A tízemeletes irodaházban, ahol részt vettem egy m egbeszélésen, egyetlenegy hely volt, ahol lehetett dohányozni, egy kávézó, sehol másutt az irodákban. Sőt, amikor az utcán sétáltam az üzleti negyedben, nagyon sok olyan épületet láttam, ahol - akkor nagyon hideg volt még - zakóban álltak kint néhányan a h áz előtt és ott dohányoztak, mert valószínűleg ott még kávézó sem volt, és ott sem lehetett dohányozni. (17.00) Amikor este bementem a szállodába, akkor a portás megkérdezte tőlem, hogy dohányzószobában akaroke aludni, vagy nemdohányzószobában akaroke a ludni. Amikor lementem a szálloda éttermébe és beléptem, a pincér megkérdezte, hogy dohányzóhelyen akaroke helyet foglalni, vagy nemdohányzóhelyen akarok helyet foglalni. Ezzel csak azt szeretném bizonyítani, hogy a vendéglátó- és szállodás szakmában kial akult az a nemzetközi gyakorlat, amit úgy hívnak: figyelmes választás programja. Ez abból áll, hogy a vendég számára olyan feltételeket teremtenek - elsősorban a nemdohányzó számára , hogy ha ő dohányfüstmentes levegőben akarja elkölteni a reggelijét, az ebédjét, a vacsoráját, vagy úgy akar a szállodai szobába menni, hogy előtte nem egy dohányzó vendég füstölte tele a függönyt, akkor számára ezt biztosítani kell, de tudomásul veszik, hogy a szakma érdeke ma még az, hogy az egyébként nagyon csúnya módon doh ányzó emberek számára is biztosítsanak étkezési lehetőséget, ezért a ő számukra is megteremtik a vendéglátásban való részvétel feltételeit; és nemcsak azon az egy módon, ahogy ez a törvény tartalmazza. Hiszen a figyelmes választás programjának egyik lényeg e az, hogy figyelembe veszi a XX. század végi technikát, hogy azonos légtérben, amikor csak térben vannak elhatárolva egymástól a dohányzó- és a nemdohányzóasztalok, akkor megfelelő légtechnikai megoldással meg lehet oldani azt, hogy aki a nemdohányzóaszta lhoz ül le, annak semmiféle káros füst ne jusson még csak a közelébe sem. Nem szeretnék ennek a szakmai részleteibe belemenni, hiszen ezt már Magyarországon is profi módon csinálják. Ez a program jó néhány szállodában, vendéglőben működik, de úgy gondolom, hogy ebben a törvényben ezt a lehetőséget, a nemzetközileg elfogadott normális lehetőséget meg kellene adnunk, és majd a vita következő szakaszában elmondom, hogy mivel kéne még ezt kiegészíteni.
