Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1039 Ez a kereskedelmi korlátozás nagyon könnyen kijátszható, és mint valamennyien tu djuk, ezzel nemcsak azt korlátozzuk, hogy a 18 éven aluli fiatal maga dohányozzon - sőt nem ezt korlátozzuk elsősorban , hanem azt is korlátozzuk, hogy a 18 éven aluli személy a szülei vagy a nagyszülei számára cigarettát vegyen a trafikban vagy akár az ü zletben. És ezzel nem a 18 éven aluli személyt hozzuk nehéz helyzetbe, hanem a szülőjét vagy a nagyszülőjét, illetve olyan helyzetet teremtünk, amikor nagyon erős lesz a késztetés egy törvényi korlátozás megkerülésére vagy kijátszására. Ezért azt gondolom, hogy nem ezen a ponton kell a fiatalok dohányzását megfogni, és ezért nagyon megfontolni javaslom önöknek, hogy érdemese kitartani e mellett a korlátozás mellett. Túl azon, hogy ilyen és más korlátozások vannak, amelyek fiatalokra vonatkoznak, a törvényj avaslat ezeknek a korlátozásoknak az érvényesítésekor igyekszik olyan eszközöket alkalmazni, amelyek szerintem nem valók egy ilyen - legyen szabad azt mondanom - polgárbarát törvényjavaslatba. Ilyen szerencsétlen dolognak tekintem én azt, amikor a 46. aján lási pontban általam hivatkozott törvényhelyen, a 3. § (2) bekezdésében a törvényjavaslat azt mondaná ki, hogy ha egy ilyen fiatalnak látszó személy akar rágyújtani, mondjuk, a dohányzó szakaszban, akkor a vasúti kalauz a személyazonosságának igazolását kö veteli tőle, vagy ha egy fiatalnak látszó személy próbál az önkiszolgáló üzletben cigarettát vásárolni, akkor a bolti eladó a személyazonosságának igazolását követeli tőle, sőt hozzáteszem, a személyazonosság megállapítása érdekében rendőrhatóság közreműkö dését is igénybe veheti. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim - úgy is fogalmazhatnám alkotmánybírósági nyelven , hogy a veszedelem súlyához képest aránytalan az eljárás módja, a rendőrhatóság igénybevétele, amikor azt kell megállapítani, hogy betöltöt tee már a 18. életévét egy fiatal ember, aki történetesen cigarettát akar vásárolni magának, vagy kiváltképp a szüleinek vagy a nagyszüleinek. Ebben az esetben is egy kapcsolódó módosító indítvánnyal kívántam módot nyújtani a kompromisszumos megoldásra, m ert ha már önök végképp ragaszkodnak ahhoz - bár ennek önmagában sem örülök , hogy itt igazoltatás történjék, akkor legalább a rendőrhatóság közreműködését hagyjuk el ebből a törvényszövegből. Végül a negyedik olyan módosító indítványom, amely a korlátozá sok megsértésének szankcionálásával foglalkozik, az ajánlás 76. pontjában található. Ez a 76. pont annak a rendelkezésnek az elhagyását kezdeményezi, amely a törvényjavaslat 7. §ának (13) bekezdésében található. Ez a rendelkezés azt mondja - most leegysze rűsítve fogalmazva , hogy amennyiben egy iskolai, középiskolai tanuló követi el a törvény által tilalmazott cselekmények bármelyikét - például azt, hogy cigarettát próbál vásárolni a szülei vagy a nagyszülei számára egy boltban, vagy olyan helyen gyújt rá , ahol a törvény szerint nem szabad , akkor az illetékes személy az iskolához fordul, és kezdeményezi, hogy az iskola fegyelmi eljárást folytasson le az illetővel szemben. (16.30) Ez a rendelkezés egyrészt szerintem elvileg rendkívül helytelen. Helytelen, hiszen a 14 éven felüli személyt - mert csak 14 éven felüliekre vonatkozik a rendelkezés, merthogy 14 éven aluliakkal szemben ilyen retorzió egyáltalán nem alkalmazható - úgy kezel, mint akinek az egész életére, az iskolán kívüli életére is, az iskola val ami átfogó fennhatósággal rendelkeznek, és ezért ha bárhol az országban bármit elkövet, akkor az iskolához kell fordulni, ahol ezért majd felelősségre vonják. Ez az iskolai tanulók társadalmi helyzetének egy olyan felfogása, amely felfogás egy régmúlt, feu dális iskolafelfogást és ifjúságfelfogást testesít meg. Ettől nem függetlenül ellentétes hatályos közoktatási törvényünkkel, amely szerint az iskolában a gyerek csak azért vonható felelősségre, amit az iskolában tesz, és nem azért, amit az iskolán kívül te sz. Tehát még egyszer hangsúlyozom: hatályos törvénnyel ellentétes ez a rendelkezés, ezért el kéne törölni. A bizottsági vitákban a kormány képviselői hajlandónak mutatkoztak arra, hogy a rendelkezés csak arra szorítkozzék, ami az iskolában történik. Akkor viszont fölösleges, hiszen az iskolák házirendje és az egész közoktatási rendszer ezt amúgy is lehetővé teszi.
