Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
1019 Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak azért kértem szót, mert megszólíttattam, Zakó László képviselőtársam a 74. számú javaslatom mal kapcsolatban néminemű kritikát fogalmazott meg. Nem szeretném az időt húzni, és a két percbe is bele szeretnék férni. Két dolgot tudok mondani. Ez a törvénytervezet, amely előttünk van, nem kistemetőknek meg nem nagytemetőknek a törvénye, hanem a temet őkről, a temetésről szóló törvény, tehát itt nincs ilyen megkülönböztetésnek helye. A másik: valóban ez egy kényes kérdés is, mert az önkormányzati bizottság ülésén is folytattunk erről vitát. Én hajlandónak látszottam egy kicsit hátrébb mozdulni ebben a k érdésben és azt mondani, hogy "csak" a biztonságról legyen itt szó. Ugyanakkor az önkormányzati bizottság vitájában részt vevő képviselőtársaim a másik oldalról is megerősítettek, és túlnyomó többségbe került ez a vélemény, hogy igenis vegyük figyelembe az t az igényt, amelyet velünk szemben ma a közvélemény megfogalmaz - mert megfogalmazza; nagyon sok telefon, bejelentés érkezik sorba, amely azt kéri, hogy biztonságosabb legyen, legyen őrizve, mert amik ott történnek, az nem jó. Tehát ezért került be az a s zöveg, hogy "az őrzése is", és úgy észlelem, hogy ebben mindkét oldalról támogattatás van. Én ezt ezért is meg a magam véleménye szerint is jónak, helyesnek és a közvélemény igényével egyirányúnak tartom, tehát fenn fogjuk tartani. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szi li Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Zakó László képviselő úr. Képviselő úr! ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP) : Köszönöm, elnök asszony. A két percet sem használom ki. Megismétlem azt, amit az előbb mondtam, hogy ugyan temetőkről szól a törvény, én abban vitatkoznék, hogy nem lehet különbséget tenni. Igenis lehet, mert egy újabb sor erejéig meg lehetne határozni a települések lélekszámához kötve valamilyen módon, hogy melyek az olyan méretű temetők, mert a kis falv ak - ezt írásba is adom - nem fogják tudni az őrzés gondját anyagi szempontból megoldani. Ezt továbbra is tartom. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Figyelemmel arra, hogy több kétperces jelentkezés nem történt, Mátrai Má rta képviselőasszonyt illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat első olvasása után döbbenten tekintettem f el papírjaimból. Fejemben a törvényjavaslat számos leíró, részletező, precíz megfogalmazása keveredett belső érzéseimmel. Hiszen e téma sajnálatosan mindannyiunkat érint, végtelenül fájdalmas, és soha el nem felejthető esemény egyegy hozzátartozónk és bar átunk eltemetése. Az egyiptomi piramis sírboltok, a középkori itáliai síremlékek, az erdélyi kopjafák után a modern XX. századi társadalmunk a temetkezésről jogszabályt alkot. Félreértés ne essék, nem vitatom e törvény megalkotásának szükségességét, életün k, a való világ kényszerítette ezt a jogalkotást. Mégis remélem, e korunk is képes lesz nemcsak a jog nyelvén megadni a végtisztességet halottainknak. Természetesen nem példa nélküli a jogi szabályozás ezen a területen, előzményét jelenti a polgári törvény könyvben, a személyhez fűződő jogok körében a kegyeleti jogra vonatkozó rendelkezés. Eszerint meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a m eghalt személy jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult. Míg a Ptk. idézett szabálya a kegyeleti jog megsértését tartja szem előtt, a jelenleg hatályban lévő rendelet főleg a temetésre, a temetkezésre vonatkozó jogszabályokat tartalmazza.
