Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
11 bizonyítékot, h ogy önök komolyan gondolják, hogy kíváncsiak az álláspontunkra - enélkül ugyanis nagyon nehéz azonos módon beszélni a gazdasági helyzetről! Mi egyetértünk a miniszterelnök úr elemzésének lényegével, hogy jó az ország gazdasági helyzete, bár megjegyzem, azé rt folyamatos figyelmet igényel az a körülmény, hogy a realitásokhoz viszonyítva mikor és hogyan kell a kormánynak cselekednie azért, nehogy ebben a ciklusban is kialakuljon egy olyan helyzet, amikor kényszerűen olyan eszközökhöz kell nyúlni, amilyen eszkö zökhöz a megelőző kormánynak kellett nyúlnia. (13.40) Ez a megszólalás feljogosít engem arra, hogy feltételezzem: az együttműködés ilyen szellemében nyilvánvalóan nem lesz semmi akadálya annak, hogy, mondjuk, az ellenzék azon kezdeményezése, hogy egy átfog ó adóreform előtt az Országgyűlés plenáris ülésen tárgyalja meg az adóreform elveit, tartalmát, irányait, vagy például egy olyan kisebb jelentőségű kezdeményezés, hogy azoknál a pénzintézeteknél, mint a Postabank, a Magyar Fejlesztési Bank - ahol hosszan e l szokták mondani, hogy mi minden vezetett ehhez a helyzethez , létrehozzunk hatpárti felügyelőbizottságot, és nézzük meg együttesen, hogyan is folyik állami pénzen, hihetetlenül nagy összegekkel e bankok konszolidációja. Gondolom, ez azt is jelenti, hogy ezekben a kényes ügyekben is a kormány hajlandó lesz együttműködni, hiszen ki akarja nyilvánítani azt a szándékát, hogy valamilyen módon közösen intézzük ezt az ügyet. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy évadnyitó ülésről van szó. Nyilvánvaló, hogy ha ez t a hasonlatot folytatjuk, akkor az elmúlt héten csütörtökön az évadnyitó társulati ülés egy részére került sor, a szereplők egyik része vett részt a társulati ülésen. Most alkalmunk van arra, hogy mindannyian szembenézzünk ennek a félévnek a teendőivel. Ú gy ítélem meg, hogy a miniszterelnök úr jól döntött, amikor - talán az ellenzéki pártok nyomására is - azt választotta, hogy itt, a parlament előtt is rövid összefoglalását adja a Vigadóban elmondott beszédének, és a miniszterelnök nem teszi ki a kormányt és önmagát annak, hogy ne lehessen az Országgyűlés keretei között a mondandójára reagálni. Azt gondolom, a miniszterelnök úr van abban a helyzetben - és a kormány is , hogy ne csak retorikában, hanem ténylegesen mutassa ki azt a szándékot, hogy milyen ügy ekben, milyen kérdésekben kíván az ellenzékkel együttműködni. Ezt az együttműködési szándékot bizonyosan nem erősíti, ha a kormányoldal pártjainak politikusai állandóan vádaskodnak, és állandóan azt mondják, hogy mi mi mindent nem szavaztunk meg. Szeretném az önök szíves figyelmébe ajánlani - majd a polgárok is meglátják , hogy azok a kritikák, amelyeket az adórendszerről, a nyugdíjemelésről, egyebekről mondtunk, a borítékukban hogyan jelenik meg, mennyi a keresetük, hogyan élik meg e költségvetési és adóp olitika mindennapi következményeit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát ne menjünk elébe ennek a dolognak. Azt javaslom, hogy ebben a szellemben gondolkodjunk a tavaszi ülésszak feladatain. Köszönöm a figyelmet. ( Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Nagy figyelemmel hallgattuk ezt a beszédet is, és a Vigadóban elmondott beszédet is. Nagyon vártuk, és most is várjuk az új gazdasági politikát. A bejelentések és a történt dolgok arra mutatnak, hogy ilyen szándék van a kormányban: az új gazdasági politikát elkészíteni, bizonyos területen elszámoltatni azokat, akiket el kell számoltatni, lásd Postabank és a többi. Azonban az egész gazdasági politika alapja - amit a Vigadóban is érintett a miniszterelnök úr, hogy tudniillik ez az ország, ez a nemzet végtelenül el van adósodva, és ez ellen valamit tenni k ell - egyelőre hiányzik. A mi nézetünk szerint nem lehet új gazdasági politikát folytatni úgy, hogy ezzel a kérdéssel gyökeresen nem nézünk szembe. Ez az ország soha nem fog kibontakozni, ameddig mindig többet
