Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
20 megállapodás, amelyet önök felmondtak. Ezt követően elég hiteltelen volt az az érvelésük, hogy a kormánypártok nem keresik a megegyezést. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ismert nálunk és a világban is - és ennek nyolcéves gyakorlata volt hazánkban - a politika alkuk sorozata. Lehet árukapcsolásról beszélni a politikában mint technikai eszközről. Lehet is élni vele, azonban a mindenkori súlyának és értékének megfelelően. A súlyán és az értéké n mért kompromisszum kereséséhez együttműködésemet ajánlom fel a jövőben is önöknek. De az az arányvesztés, amelyet a NATOcsatlakozás kapcsán az alkotmánymódosítás miatt önök kezdeményeztek, egy olyan ügyben, ami nemzeti és nemzetközi megítélésünkben rend kívül fontos kérdés, azt magam már nem tudom támogatni. Hiszen mit tettek önök? Egy napi pártpolitikai, kis súlyú belpolitikai kérdés oltárán áldozták fel a NATOcsatlakozásunk kapcsán szükségessé vált alkotmánymódosítást (Felzúdulás az ellenzéki pártok pa dsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) , a NATOcsatlakozás kapcsán azonban nemzetközi megítélésünk és a magyar nemzet szavahihetősége is forog kockán. (Szabados Tamás: A tiétek!) Tisztelt Képviselő Úr! Ez az aránytévesztés már politikai kalandorsá ggal ér fel! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (11.20) A NATO előkészítettsége, előzménye és a nemzetközi kihatása miatt tisztelettel kérem önöket, hogy ne tegyék ezt a politikai árukapcsolás tárgyává. Magam is belátom, hogy fal épült a kormánypárt és az ellenzék közé, és ezt együttes erővel át kell törnünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ehhez magam is partner vagyok, minden szakmai alapú vitában, tisztelt képviselőtársaim. Ami miatt ma kivételesen nem úgy kezdtem a felszólalásomat, hogy egy napirenden lévő ügyben kért frakcióvezető úr szót ma, az csak azért volt, mert itt és ma is szeretném megerősíteni, és alázattal kérem ellenzéki képviselőtársaimat (Moraj az MSZP soraiban.) , hogy ne kockáztassák a NATOcsatlakozás kapcsán az alkotmánymódosítással (Va ncsik Zoltán: Semmi köze hozzá!) sem nemzetközi megítélésünket, sem pedig a magyar nemzet szavahihetőségét, amellyel az önök kormánya tett ígértet arra, hogy alkotmánymódosítással a legcélszerűbb megoldást fogjuk választani. Köszönöm a figyelmüket. (Hossza n tartó taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vancsik Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. VANCSIK ZOLTÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! N agyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ismételten nincs jelen - nyilván közfeladatai ellátása miatt hiányzik , de remélem, hogy figyelemmel kíséri a parlament működését, és így - ahogy eredetileg a címben is jelöltem - hozzá kívánom intézni a napirend e lőtti felszólalásomat. A Magyar Köztársaság politikai életében nagyon jelentős év 1998. Minden választási év már önmagában is politikai feszültséget teremt a társadalom minden rétegében. Az idei választási év különösen nagy várakozást keltett az emberekben , akik békére, biztonságra, az ígéretek betartására vártak. Ebben az esetben a szavahihetőség nagyon fontos dolog. Ha végigtekintünk a közelmúlt politikai történésein, már a koalíciókötés sem a miniszterelnök úr nagyvonalú kijelentései szerint alakult, his zen a miniszterelnök úr korábban kijelentette, idézem: "A Kisgazdapárt áll legtávolabb a Fidesztől. Képviselőik hozzászólásában olyan értékrend rajzolódik ki, amelyet mi nagyon élesen elutasítunk." Ez a látnoki kijelentés egészen a koalíciókötésig tartott, amikor ugyanis a politikai realitás - úgy tűnik - mást diktált. "Minden várakozásunkat meghaladó mértékben szerencsésnek bizonyult a kormánykoalíció összetétele." - Ezt is a miniszterelnök úr mondta, miközben talán sejtette vagy már tudta, hogy Torgyán Jó zsef mire használja fel hatalmát. Ezek után nem csoda, hogy miközben a miniszterelnök úr a kampányban így fogalmazott: "A tisztes polgári élethez hozzátartozik szüleink, nagyszüleink méltóságának biztosítása is. Hogy milyen komolyan gondoltunk erre a válas ztási program
