Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ
982 érdemi tárgyalása majd a jövő héten a személyi jövedelemadó törvénynél kerül napirendre, és ott fogok róla beszélni , és szeretné előteremteni ennek a forrásait. Ugyanis az a feltevés, hogy az adók és járulékok csökkentése majd magától javítja az adó- és járulékfizetési kedvet, és ezért úgy lehet bizonyos helyen kedvezményeket adni, hogy máshol nem kell többletterheket kiróni, ez a feltevés volt az egyik fő állítása a Fidesz választási kampányának; ez a feltevés nyilvánvalóan nem volt megalapozott, ezért most azon fáradozik a Pénzügyminisztérium és a kormány, hogy amit az egyik oldalon ad, azt máshol visszaszerezze. Visszaszerezze magán a személyi jövedelemadórendszeren belül az adójóváírás csökkent ésével, és visszaszerezze az adórendszer más pontjain, az illetéktörvénynél, a gépjárműadónál és másutt. Tehát világosan kell látni, hogy ennek az egész csomagnak nem az adók csökkentése, hanem a terhek átcsoportosítása a funkciója, mint erről már napirend előtt és korábbi hozzászólásokban is szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim már beszéltek. Azokból a kimutatásokból, amelyeket a Pénzügyminisztérium egyébként dicséretes módon elénk tett, kiderül, hogy a módosítások egészét tekintve az adófizető polgárok, vállalkozók összadóterhe nem csökken. Az alapvető állítás, amit a választási kampány hirdetett, nem vált be. Majd meglátjuk, hogy jövőre beválike. Az előrejelzését egyelőre mindenki tartsa meg magának, és majd egy év múlva meglátjuk. Amellett, h ogy az egyik oldalon csökkenő terheket a másik oldalon terhek növelésével próbálják ellensúlyozni, gondolják azt a kormánypárti képviselők, hogy és még az adók jobb behajtásával lehet többletbevételre szert tenni. Mindenki, aki azt képzeli, hogy az egyik o ldalon terhet lehet csökkenteni, és a másik oldalon ezért semmit nem kell fizetni, azt az illúziót táplálja magában, hogy ha majd megszigorítjuk az adóbehajtást, ha majd megerősítjük az adóhivatalt, akkor valami hirtelen radikális változást lehet elérni az adóbehajtásban. Nos, európai tapasztalatok erre nézve nincsenek. Mármint nincsenek olyan tapasztalatok, hogy az adóbehajtás mértékében, az adómegkerülés visszaszorításában, a fekete, szürkefoglalkoztatás szűkítésében olyan hirtelen változásokat lehetne b árhol elérni, amik erre alapot adnának. De kétségtelen tény, hogy a Fidesz és minden olyan párt, amelyik azt az illúziót kelti, hogy lehet adni anélkül, hogy máshonnan elvennénk, szeret ehhez nyúlni. Ezért is nyújtott be a Fidesz minden évben olyan módosít ó indítványokat ellenzékből is, hogy sok milliárdot adjunk az adóhivatalnak, és akkor majd egyszerre megugranak az adóbevételek is. Most kormányon módjuk van kipróbálni, vane ennek realitása. Mindenesetre az általunk még nem ismert költségvetési számok és az általunk már ismert adóelőterjesztések azt mutatják, hogy ennek nincs realitása. Mégis, az adózás rendjére vonatkozó előterjesztésnek is az lenne a funkciója, hogy az adóbehajtás szigorításával, erősítésével teremtsen többletforrásokat az ígért kedvez mények számára. Én azzal, hogy fölhívom a figyelmet arra, hogy ezek az illúziók nem jogosak, nem tagadom, hogy azok a törekvések persze jogosak, hogy az adóbehajtást javítsuk, az adócsalás, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, pontosabban - és itt különb séget kell tenni - az adócsalást üldözzük, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, mert ez két különböző kategória. Jogosak ezek a törekvések. Minden adószedő, a világ minden állama, a világ minden adóhivatala és a világ minden adószedője arra törekszik, ho gy több adót hajtson be. Ugyanakkor a jogállamiság előtti időszakban, a középkorban egyszerűen arról volt szó, hogy az állam az adószedőket megbízta azzal, hogy amit el tudnak venni az adóalanyoktól, azt vegyék el. Rájuk bízta a módszereket, kiadta bérbe a z adóztatást, és sarc volt az adó, mint erre jelenlegi földművelésügyi miniszterünk az előző ciklusban ellenzéki képviselőként oly gyakran emlékeztetett bennünket. Jogállami körülmények között azonban a helyzet megváltozik. Jogállami körülmények között vil ágos, törvényes szabályai vannak az adóztatásnak, az adóhivatal tevékenységi lehetőségeinek, és világos szabályok és elvek védik az adózót, a magánszemélyt és a vállalkozót is, ha úgy tetszik, az adóhivatallal szemben. Jogállami körülmények között jelenik meg az adótitok kategóriája, ami azt fejezi ki, hogy az adózási adatok csak az adózóra és az adóhivatalra tartoznak, más állami hatóságokra sem, ezek védik az állampolgár, az adózó személyiségét, az ő saját egyéni gazdálkodását, vállalkozói gazdálkodását a ttól, hogy bárki más ezekbe az adatokba belelásson. Ezt
