Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PANCZA ISTVÁN, az FKGP
979 Miután az előttünk lévő törvényjavaslat nem ennek szellemében készült és nem ezt tartalmazza, fenntartásaink erőteljesebbek, mint egyébként a fekete- és szürkegazdasággal szembeni közös akaratunk a közös fellépésre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Pancza Istvánnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. PANCZA ISTVÁN , az FKGP ké pviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Közismert tény, hogy az adóztatás terheket ró az állampolgárokra, a gazdasági élet szereplőire. Gondosan ügyelni kell azonban arra, hogy a magántulajdonra és a vá llalkozásszabadságra épülő piacgazdaságban a törvényhozás ne lépje túl a szükséges mértéket. Régi tétele a közgazdaságtudománynak az, hogy az adóztatással kiszabott anyagi terhelés összessége társadalmi síkon nem haladhatja meg az adóztatás által betöltöt t funkciók eredményeként okozott összhasznosság mértékét. Meg kell teremteni tehát az adóteher és a társadalmi hasznosság összhangját, azok arányosságát. A szóban forgó törvényjavaslat a fentieken túlmenően arra is tekintettel volt, hogy a módosítások megf eleljenek az adóztatás egyéb funkcióinak is. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Az adóztatás végső soron az államnak a gazdasági folyamatokba való beavatkozásának direkt és indirekt lehetőségét teremti meg, és rész ben ebből biztosítja a feladatainak ellátásához szükséges bevételeket. Ez az úgynevezett fedezeti funkció. Ehhez szorosan kacsolódik a befolyásolási funkció. Az állami befolyásolás, az állami preferenciák stabilitása rövid és hosszú távon egyaránt befolyás olja a gazdasági folyamatokat. (11.00) Végül a piacgazdaság arányos fejlődését szolgálja az adózás rendjének azon funkciója, amely biztosítja, hogy a mások kárára szerzett indokolatlan gazdasági előnyt szerző többletjövedelme a költségvetés vérkeringésébe jusson, tehát ne gyarapítsa a jogtalanul szerző vagyonát. Az adózási rendszerrel szemben támasztott alapvető követelmény a közteherviselő képesség is, vagyis az, hogy mindenki - egyén és gazdálkodó szervezet - teherviselő képességének megfelelő mértékben v egyen részt a közkiadások biztosításából: legyen következménye a szokásos piaci ártól való eltérésnek, legyen következménye a rendeltetésellenes joggyakorlásnak. A jelenlegi adózási szabályok alapvető fogyatékosságát a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportjának tagjai az elmúlt ciklusban is gyakran szóvá tették. Sürgették az adózásra vonatkozó, tudományosan megalapozott alapelvek érvényesülését, a hatékonyság elvének következetes alkalmazását, mértékletességet a szabályozásban, a szabályozás ok gyakori módosításában, az egyértelmű és érthető rendelkezéseket abból a célból, hogy az adózó és az adóhatóság számára egyértelmű legyen a szabályok tartalma. Az adórendszer viszonylag jelentéktelenebb változtatása is jelentős piaci mozgást indukálhat. A szabályokat tehát stabilakká kell tenni, ugyanakkor nélkülözhetetlen azok kellő rugalmassága, amely azonban nem veszélyeztetheti a kiszámíthatóság követelményét. A fentieknek megfelelően a javaslatban meghatározott célkitűzések a következők: a társadalom biztosítási járulékok hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb beszedése; az adókikerülő magatartások visszaszorítása; a bevallási kötelezettség egyszerűsítése. A mindezek megvalósítására vonatkozó szabályok egyidejűleg alkalmasak arra is, hogy a magyar adóigazgat ás a legmegfelelőbb módon csatlakozzék az Európai Unió erre vonatkozó megoldásaihoz.
