Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Dr. Bazsa György (MSZP) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Hogyan fér össze az intézményi autonómiával a főiskolai, főigazgatói és tanári kinevezések ez idei mérlegelése és késleltetése a Miniszterelnöki Hivatalban? " címmel - ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
90 szeptember 8án. Az intézményi autonómiáról és az autonóm testületek döntésének tiszt eletben tartásáról a képviselő úrral tökéletesen azonos véleményen vagyunk. Természetesen az új kormány is ennek szellemében kíván működni. A jelenlegi főigazgatói kinevezések között azonban volt egy olyan eset, ahol a miniszterelnök úr az eljárás törvénye ssége mellett is szükségesnek tartotta a mérlegelést és a kinevezés elutasítását, mert úgy ítélte meg, hogy az ellentétes a demokratikus működés íratlan szabályaival, és jogszerűsége mellett is aggályos, mivel a döntés szinte kizárólag az egyik főiskola ré szvételével történt. Ezek a körülmények indokolták a kinevezés elutasítását, mert ezáltal lehetőség nyílik az új eljárás lefolytatására, amelynek során először a tanács összetételét és működési rendjét kell a partnereknek tisztázni, az OM ezután fogja kiír ni az új főigazgatói pályázatot. Most - bár ezzel valószínűleg kifutok az időből - magáról erről az esetről nagyon röviden. Az Országgyűlés '98. január 1jei határidővel egy új főiskolát hozott létre két korábbi főiskola integrációjával. Az MKM az átmeneti időszakra megbízott főigazgatót nevezett ki, akinek feladatait egyértelműen definiálta: az új SZMSZ kidolgozásának és főiskolai testületek megválasztásának koordinálása, és az átmeneti időszakban az intézmény paritásos alapon álló főiskolai tanácsának lét rehozása. Az oktatói és alkalmazotti körben a tanácstagok választása lezajlott, mindkét korábbi önálló intézmény 77 tagot delegált a húszfős tanácsba. A két hallgatói önkormányzat azonban eltérő álláspontot alakított ki a 6 fő hallgatói képviselői arányró l. Az egyik intézmény ragaszkodott a 33 arányú megoszláshoz, a másik intézmény pedig a 42 arányt kívánta elérni. Ebből aztán az a paradox helyzet alakult ki, hogy az egyik intézmény 3, a másik pedig 4 hallgatót delegált a tanácsba. Ebben a feszült helyze tben került sor a főiskolai tanács ülésére, ahol a tanács működési rendjének kidolgozása helyett azonnal napirendre tűzték a főigazgatói és gazdasági igazgatói pályázat véleményezését. Az ülésen az egyik főiskola képviselői tiltakoztak a delegálás módja mi att, majd miután a tanács működésével kapcsolatban megnyugtató garanciákat nem kaptak, az ülést elhagyták. Ezután az ottmaradók rögzítették a jelenlévők névsorát, és mivel húsz tanácstagból 11 volt jelen, a pályázatok véleményezését lebonyolították. Az ülé s jegyzőkönyvének kivonata szerint szavazásra jogosult húsz fő, érvényes szavazat 11, ebből igen 11, nem 0. Ennyit tehát erről az egyedi esetről. Azt gondolom, hogy mivel a felsőoktatásban '98. december 31éig le kell zárulnia az integrációs megállapodások nak, így ha ebben a folyamatban bármely intézmény érdekei olyan súlyosan sérülnének, mint a bemutatott esetben, ez a felsőoktatási intézményekben az integrációval kapcsolatban általános bizalmatlanságot keltene, és az egész folyamat megvalósíthatóságát is veszélyeztetné. A miniszterelnöki döntés tehát azt az üzenetet közvetítette az intézmények felé, hogy a kormány az integrációs folyamatot fokozott figyelemmel kíséri, és a felsőoktatási intézmények autonómiája mellett az intézményen belüli közösségek auton ómiáját is tiszteletben kívánja tartani. Köszönöm figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem az interpelláló képviselőt, elfogadjae a választ. DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP) : Félreértés történt. Én általában az intézményi autonómia érdekében interpelláltam, nem is tudtam, hogy ilyen háttér van az általam nem interpellált ügyben. Hiszen úgy tudom, valamennyi főigazgatót augusztusra, az első kísérletre meghívták, akkor még nem volt gond. Én nem egy esetet interpelláltam, én azért interpelláltam, mert úgy gondolom, hogy Magyarországon a törvényes rendnek megfelelően vannak aláírási kötelességek. Mi, rektorok és főigazgatók évente ezrével írunk alá oklevelet úgy, hogy nem tudjuk, szakmailag mi van mögötte. Én nem tudom egy latin szakos
