Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
812 azt a módszert választotta, hogy kifosztotta a gazdagokat, és ezt a zsákmányt megosztotta a szegényekkel. Az illetőt Robin Hoodnak hívták. Újabb ezer évvel később a Magyar Köztársaság kormánya fordított Robin Hoodként viselkedik, kifosztja a szegényeket, hogy adhasson a gazdagoknak vagy legalábbis a kevésbé szegényeknek. Ezt a politikát három l épésben, három fokozaton keresztül érte el a kormány. Az első lépésben adott - még meg sem alakult, tehát a kormánytöbbség által hozott határozati javaslatról van szó - azoknak, akiknek nem kell vagy nem annyira kell. A gyermekek után járó adókedvezményről éppen az imént volt szó, de az is tanulságos és elgondolkodtató, hogy kormánypárti képviselő és a kormány képviselője egy interpelláció kapcsán közösen szörnyülködik Princz Gábor 8,8 milliós havi keresetén, majd ugyanez a kormány családi pótlékot is ad ne ki és nála nyilván nem rosszabbul kereső bankártársainak. Második lépésként a kormány úgy döntött, hogy nem ad azoknak, akiknek kéne, akik rászorultak. Talán itt helyénvaló szót ejteni a közszféra fizetéséről, béreiről, annak a közszférának a béreiről, ame ly a ma is sokat emlegetett és sokat szidott Bokroscsomag kapcsán az átlagbérpozícióknál is rosszabbul járt. Ami a Bokroscsomagot illeti, hozzáértő közgazdászok pártállásra való tekintet nélkül el szokták ismerni, hogy visszarántotta az országot a gazda sági szakadék széléről, de mint mindennek, ennek is ára volt: egyik ára a reálbérek jelentős csökkenése. Ennél a reálbérnél erőteljesebb mértékben csökkent a közalkalmazottak és a köztisztviselők fizetése. Éppen ezért akkor, amikor a fellendülés megindult, az előző kormány egy háromelemű bérmegállapodásra tett javaslatot a közszféra képviselőivel, amely háromelemű bértábla négy éven belül egy utolérési pályára állította volna a közalkalmazottak, köztisztviselők keresetét, vagyis befogták volna a versenyszfé ra fizetéseit. Ehelyett a kormány - képviselőinek korábbi ígéreteitől erőteljes mértékben visszatáncolva - 23 százalékos reálbéremelésre tesz ígéretet a közszférában, és utolsóként elolvadni látszik az oktatási miniszter úrnak a 78 százalékos pedagógusb éremelésre tett indítványa is. Azé a 78 százalékos emelésé, amelynek ára az úgynevezett változó vagy vándorló fókuszú béremelés lett volna, és amely értelemszerűvé teszi, hogy ha a közalkalmazottak mintegy egynegyedét kitevő pedagógusok reálbérét 8 százal ékkal emelik, akkor csak úgy tartható a 2 százalékos közalkalmazotti reálbéremelkedés, ha a többieknek nem jut semmi. De, mondom, ez is elolvadt. Harmadik lépésként pedig a kormány úgy döntött, hogy elvesz azoktól, akiknek úgysincs. Az adóban érvényesülő elvonásokról Burány képviselőtársam már beszélt, az én adómat csökkentik, de megadóztatják a munkanélkülijáradékból élőt. A másik kör, akiktől elvesz a kormány - ez pedig az elmúlt politikai vitanapon vált világossá , a nyugdíjasok. Azok a nyugdíjasok, a kiknek a nyugdíja a nyugdíjmegállapítás szabályai szerint hozzá volt kötve a nettó bérkiáramláshoz, ezért tehát a dolgozókkal együtt rosszul jártak akkor, amikor a reálbérek csökkentek. Most, amikor jól járnának vele, a kormány eloldozza őket ettől a ment őövtől, eloldozza őket a felemelkedés lehetőségétől, és egy alacsonyabb emelkedési pályára állítja a nyugdíjakat. Amikor pedig ez ellen a Ház ellenzéki oldala tiltakozni akar, akkor önök azt mondják: szembeállítjuk egymással a társadalom különböző rétegeit . Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én tartozom a barátomnak 20 ezer forinttal, de ebből csak 12 ezer forintot adok meg neki, mert a többi 8 ezerből a feleségemnek veszek ajándékot, akkor ő okkal panaszkodik ezért. És ha a felesége azért, mert így nem tudja ki fizetni a közüzemi számlákat, ezt szóvá teszi, akkor én hiába mondom, hogy ne állítsa szembe a feleségemet és a barátomat egymással. Önök most pontosan ezt csinálták. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Úgy látom, önök félnek a vitától, félnek az érvek től. Ez lehet az oka az önkormányzati választások előtt kierőszakolt kéthetes szünetnek, ez lehet az oka a költségvetés benyújtása elhalasztásának, és ez az oka annak, hogy ezt a vitanapot olyankor kell megtartanunk, amikor az alapvető tények, a kormány jö vő évi szándéka még csak kiszivárogtatásokból állnak rendelkezésünkre.
