Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP):
805 Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtárs ak! Külön örömömre szolgál, hogy részben egyet tudok érteni az ellenzéki padsorokban ülő Keller képviselő úr felszólalásával - részben. Részben, mivel valóban úgy látjuk, hogy a 360 milliárdos bankkonszolidáció sorsát is bizony vizsgálni kellett volna. Egy etértünk ezzel a felvetéssel, de nem tudom, hogy megvalósulhate. Annyi különbség talán van a Postabank helyzetével szemben, hogy egy elfogadott és helyesnek tűnő célra költötték el, de mint kiderült, sajnos nem olyan módon, ahogy kellett volna. A Postaban k esetében az a különbség, hogy - mint most már látszik - azért évekkel ezelőtt voltak alapvető jelzések a Postabank megingott helyzetével kapcsolatban, amit az azért felelősöknek értékelni kellett volna. (Vancsik Zoltán és Keller László, a kormánypártok f elé mutatva: Ott ülnek!) Teljesen világos tehát, hogy a mulasztás itt abban következett be, hogy ezt a helyzetet már évekkel ezelőtt fel kellett volna tárni, és elejét kellett volna venni annak, aminek a súlyát leginkább az a korrekció adja, amit a képvise lő úr mondott, és talán figyelni kellett volna rá, azt említette: 100 milliárdos. Feltehetőleg ennyibe kerül, persze nem tudjuk, mennyi. A mostani ismeretek szerint - valaki önt javította, hogy 110 milliárdos. Igen, 110 vagy 100 milliárdos (Közbeszólások.) - nagyjából mindegy, hát igen. Ha ezt a 10 milliárdot lefordítjuk: nem akarok mindig a Bokroscsomagra visszatérni, de hogy annak kapcsán adott területeken 56 milliárd nyereségért milyen áldozatokat kellett hozni, a dolog súlyát az én szememben ez a nagy ságrend adja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a lehetőséget Gál Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Némileg vív ódtam magamban, hogy szóljake, mert semmiképpen nem a most kialakult vitához akarok hozzászólni, hanem azokhoz a gondolatokhoz, melyeket Fónagy államtitkár úr elmondott. Sajnálom, hogy nincs itt, mert azt hiszem, ebben a vitában a kormányoldalról - elnézé st, hogy kénytelen vagyok ezt mondani - övé volt az egyetlen emberi és egyben politikusi bölcsességről is tanúbizonyságot tevő szó. (Taps az MSZP padsoraiban.) Nagyon remélem, legalábbis ezt a stílust és gondolatiságot szeretném követni azzal, amikor megpr óbálom én is a magam nyerseségében, mondhatnám úgy is, őszinteségében és tisztaságában megfogalmazni azt, hogy én mit látok, hogyan látom, miről is folyik a vita közöttünk, és mi a jövő nagy kérdése. Mert gondolom, semmiképpen nem az - mint ahogy Fónagy ál lamtitkár úr is hangsúlyozta , hogy visszafelé mutogatunk, mert természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a Bokroscsomag súlyos szenvedést okozott ennek az országnak, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ennek az országnak a gazdasági stabilizáció ja - igenis tudjuk - a bérből és fizetésből élők és jórészt a nyugdíjasok terhére ment végbe. Ezt sajnos nem lehetett másképp megcsinálni, és ennek során sok súlyos igazságtalanság is történt, bár az alapvető elgondolásunk, hogy ezt a gazdasági stabilizáci ót úgy hajtsuk végre és a gazdaságba úgy vigyünk be forrásokat, hogy az képes legyen megújulni, annak egyik gondolata éppen ez volt, hogy megpróbáltuk ezeket a terheket szétteríteni. Ennek során egy sor igazságtalanság is történt, tisztában vagyunk vele. A kérdés most az, tisztelt Országgyűlés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és erről folyik most igazán a vita - egy pillanat, befejezem, elnök úr , hogy most, amikor a stabilizáció nyomán ez az ország nagyobb teljesítményre képes és egyre nagyobb teljesítményre lesz képes, ezt a nagyobb teljesítményt hogyan osztjuk el. Mi azt mondjuk, hogy a bérből és fizetésből élőknek és a nyugdíjasoknak kell ebből nagyobb részt kapniuk, részben erkölcsi okokból, részben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a társadalom stabilitásának fenntartása szempontjából, önök pedig egy másfajta megközelítésben gondolkoznak. Tulajdonképpen ma is erről folyik a vita, és erről folyt tegnapelőtt is
