Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
763 Arról beszélt itt a miniszterelnök úr, hogy mennyi jut a családoknak az önök gazdaságpolitikájával, a jobboldali kormány gazdaságpolitikájával, és mennyi jutna az ő biztos ismeretei szerint az előző kormány gazdaság politikájával. Nos, a szabaddemokraták, amint elindult a fellendülés két évvel, két és fél évvel ezelőtt, már akkor azt képviseltük (Tóth István: Bokros elindult!) , hogy mindenekelőtt a családi pótlékot kell az inflációnál nagyobb mértékben növelni, hogy v alamit visszaadjunk a családi pótlék korábbi értékvesztéséből, meg a nyugdíjakat is a keresetekhez igazodóan kell emelni, ahogy ezt az elmúlt hat évben a parlamenti pártok konszenzusával kialakult szabályozás rögzíti. Ezt képviseltük '97ben, '98ban, és e zt képviselnénk most is, ha módunk lenne rá. A jobboldali pártok, a jobboldali kormány pártjai viszont fordítva gondolkodnak. Ők azokat kívánják támogatni, akik már rajta ülnek, vagy könnyen felkapaszkodhatnak a fellendülés vonatára, ha úgy tetszik, a fide szes családokat, ahol ott van a harmincas, korai negyvenes években járó aktív kereső, a mellette lévő két gyerek meg a vele élő nagymama - ez volt az a családmodell, amit itt ismertetett velünk a miniszterelnök úr. Én nem tagadom, hogy az önök politikája, a jobboldali politika alapján ezek a háztartások valamivel több pénzhez fognak jutni, a többi háztartás azonban, ahol azok ülnek, akiknek nem olyan könnyű fölkapaszkodni erre a vonatra, ahol azok ülnek, akik nem fognak tudni fölkapaszkodni erre a vonatra, azok kevesebbet fognak kapni, mint amit a szocialistaszabaddemokrata koalíció gazdaság- és jövedelempolitikája esetén kapnának. Ezt is el kell mondani! Mert azokat a kedvezményeket, amelyekre olyan büszkék, hogy a legfelső tíz százalék is visszakapja a cs aládi pótlékot meg a gyest, hogy nemcsak a legszegényebbeknek nem kell tandíjat fizetni, akiket a tandíj tényleg akadályozna a továbbtanulásban, mint az előző kormány idején, hanem a magasabb jövedelmű családok gyerekeinek sem kell tandíjat fizetni, meg ma ga a gyerekek utáni adókedvezmény, ezeket a magas jövedelműek, meg a közepes jövedelműek kapják, az alacsony jövedelműek nem kapják. Amikor február 4én megnyílt az előző parlament utolsó ülésszaka, akkor a jelenlegi oktatási miniszter, akkor a Fidesz frak cióvezetője arról beszélt itt, hogy rettenetesen kinyílik a jövedelmi olló, hogy Magyarországon 14szeres a legmagasabb és legalacsonyabb tíz százalék között a jövedelemkülönbség, ami Európában ismeretlen. Ez a szám természetesen hibás volt, mint annyiszor . Ez a jövedelemkülönbség valójában csak 8szoros, ahogy ezt ma Kósa Lajos mondta, ami persze sok, nem vitás. Ez megfelel a kevésbé gazdag európai államokban tapasztalt jövedelemkülönbségnek a felső meg az alsó tíz százalék között. Ez igaz. Csakhogy, tiszt elt Országgyűlés, ha az állami jövedelemátcsoportosítás a magas és közepes jövedelműeknek kedvez, ahogy ezt a jobboldali kormány jövedelempolitikája ígéri, és az állami jövedelemátcsoportosítás eszközeiből éppen az alsó tíz százalék marad ki, akkor a jobbo ldali kormány kormányzása idején a felső és alsó tíz százalék közötti különbség nem csökkenni fog, hanem tovább fog nőni. Önök ellenzékből, balról igyekeztek előzni, nemhogy a Szocialista Pártot, de a Munkáspártot is. (Derültség a Fidesz padsoraiban.); ami nt kormányra jutottak, következetes jobboldali politikát folytatnak: támogassuk a gazdagot és a közepes jövedelműt, az alacsony jövedelmű pedig oldja meg maga a problémáit! Varga Mihály államtitkár úr a második forduló idején egy újságnyilatkozatában meg i s mondta, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, amelyekkel semmilyen kormány nem tud mit kezdeni. Szerintem ez nem igaz. De vannak olyan társadalmi rétegek, amelyekkel egy jobboldali kormány nem akar mit kezdeni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az S ZDSZ padsoraiban.) (9.50) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
