Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - KISS PÉTER (MSZP):
753 szüksége van arra, hogy megismerje a munkavállalók, a szakszervezetek és a mun kaadók véleményét. Másodsorban fel kell tenni a kérdést: tárgyalni kíváne a kormány, és ha igen, mikor a munkavállalók és a munkaadók képviselőivel a garantált minimálbérről? Ugyanis tudni kell, hogy az Antallkormány idején elfogadott munka törvénykönyve ezt előírja; előírja, hogy az Érdekegyeztető Tanács körében kell megállapodni e kérdésről. Most azt tapasztaljuk, hogy az OrbánTorgyán polgári kormány eddigi működése alatt nem fogékony a társadalmi párbeszédre, sőt az érdekvédelmi szervezetek ez irányú kezdeményezéseire sem reagál. Az ismételt megkeresések, hogy tűzzék napirendre az ország, a munkavállalók, a munkaadók sorsát komolyan érintő gazdasági terveket, reagálás nélkül maradnak. Maga az Érdekegyeztető Tanács is ebben az évben egyszer, már az új k ormány időszakában, augusztusban ült össze ismerkedési jelleggel. A költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsát pedig össze sem hívták még. Azt tapasztaljuk, hogy a polgári kormány nem szereti a tőle független erők intézményes együttműködését a hatal omgyakorlásban. Látható, hogy nem híve a hatalom megosztásának és nem kedveli ezt. Úgy látom, hogy aki fél a hatalom megosztásától, aki fél a kontrolloktól, aki fél a tőle független döntési mechanizmusoktól, az csak saját magában és az általa kinevezett em berekben bízik, senki másban - és ez szükségszerűen kormányzati diktatúrához vezethet. Kár, kár volna, ha a volt Bibókollégisták tanulmányi emlékeikből csak a hatalom megragadására és a hatalom öncélú megtartására emlékeznének vissza. Vegyék elő, javaslom , azokat a kurzusokat is, amelyek arról szólnak, hogy társadalmi párbeszéd, emberi kapcsolatok. (Taps az MSZP soraiban. - Varga Mihály: Segíts nekünk, Péter!) Miről is kellene vagy kellett volna hogy szóljon eddig a társadalmi párbeszéd, ha lett volna. Az új kormány azt ígérte, hogy csökkenti a munkáltatói terheket, és ezzel majd nő a munkavállalók jövedelme és a munkahelyek száma. Feltételezem, a konkrét elképzeléseket részleteiben csak az önkormányzati választásokat követően lesz módunk megismerni, de az ittott, például a mai fórumon is napvilágra került információk alapján a kormány ígéreteivel szemben a következőket látjuk körvonalazódni. Először is úgy tűnik, miközben a munkaadók terheinek egy része átlagosan valóban mérséklődik, nem kevesen lesznek ol yan - elsősorban mikro, kis- és egyéni - vállalkozások, amelyeknek terhei magasabbak lesznek a következő időszakban, ha ezek a tervek valósulnak meg. (9.00) Másodszor: a munkavállalói járulékok nem csökkennek, és nem csökken a személyi jövedelemadó átlago s szintje sem, sőt jelenlegi tudásunk szerint az adókulcsokban olyan változás következik be, amelynek következtében az alacsonyabb keresetek terhelése növekszik. Ezt a tendenciát a gyermekkedvezmények rendszere erősíteni fogja. Végső soron tehát a kormány a terhek átcsoportosítására készül. Átcsoportosítja a terheket a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek felé. Más szóval: aki gazdag, az egy kicsit még gazdagabb lesz, aki pedig szegény, az még szegényebb lesz - legyen szó vállalkozó, munkaváll aló vagy éppen álláskereső polgárokról. Vegyük sorra ezeket az állításokat! A járulékcsökkenés a munkáltatókat egyrészt átlagosan valóban kedvezően érinti, de mivel az egészségügyi hozzájárulás jelentős emelésével és újabb közterhek kivetésével tervezik ez t kombinálni, a pozitív hatások annál jobban érvényesülnek, minél nagyobb a cég, és minél magasabbak ott az átlagkeresetek - tehát ebben a körben érvényesülnek. Ezért a változás növeli a már most is jelentős különbségeket a szellemiek és a fizikaiak, a kül önféle ágazatok és az egyes térségek között. Számítások szerint annak az összegnek, amelyet a járulékok csökkenése miatt a munkaadók most megtakaríthatnak, legalább a fele az ország ötödét jelentő fővárost, a budapesti cé geket hozza kedvezőbb helyzetbe. Megkérdezhetjük, valóban a vidék pártjai kormányoznake most.
