Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
724 kerültek, és reálértékvesztést szenvedtek, amikor az inflác ió csökken, és a reálbérek emelkednek, akkor pedig nyilvánvalóan egy előnyösebb pozícióban vannak. Nos, kell hozzá két olyan esztendő, amikor ennek az előnyeit hagyjuk érvényesülni, mert volt két esztendő, amikor a legsúlyosabb terheket 1995ben és '96ban ez a társadalmi csoport szenvedte el. Tehát azt gondolom, ennek az egyensúlynak a megbontása nemcsak jogi értelemben vitatható; hogy az alkotmányban is rögzített szociális kiszámíthatóság és biztonság vajon megmarade, nemcsak abból a szempontból értelmez hető - hogy a miniszterelnök úr szavait idézzem , hogy semmire sem kötelező törvények vannak, hanem emellett egy erkölcsi problémát is jeleznem kell. Aki ebbe az egyensúlyi helyzetbe belenyúl, erkölcstelenséget követ el a nyugdíjasok ellen. De van az önök tarsolyában egy olyan javaslat is, hogy lám, differenciáljunk. Jegyeztem nagyon pontosan a számokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit a miniszterelnök úr elmondott, az pontosan arról szól, hogy a ma 3,1 millió, nyugdíjellátásra berendezkedett honfitársunkb ól 20 százalék kap még az önök által jelzett átlaghoz képest is többet, és 80 százalék még az önök által jelzett átlaghoz képest is veszít. S az önök által meghatározott átlag 67 százalékponttal kisebb, mint a törvényben rögzített követelmény. Nos, erről van jelen pillanatban szó. Úgy gondolom, itt nem lehet olyan mértékben egymás mellé állítani dolgokat, hogy egy nagy nehezen összekapart, tízéves szolgálati viszony magasabb szintű nyugdíjemelése irreálisan közel kerüljön akár egy 4042 éves szolgálati idő vel nyugdíjra jogosult ember nyugdíjával csak azért, mert esetleg a nyugdíjba vonulás időpontja között esetleg 1012 év eltelt. Azt gondolom, ha ezt a fajta igazságtalanságot egyszer már felszámolta a rendszer, akkor minimum ezt kellene hagyni, mert ha én a '97ben elfogadott törvénynek valamilyen értékét fontosnak tartom, akkor azt tartom fontosnak, hogy végre konzekvensen a ledolgozott szolgálati időhöz és a befizetett járulékhoz köti a kötelező társadalombiztosításban kapott ellátásokat. De mivel önök, ú gy látom, a legkülönbözőbb fondorlatos módon is megpróbálják nemcsak mértékben a nyugdíjastársadalmat megalázni, hanem egy alacsony mérték mellett még szembeállítani is a különböző jövedelmű nyugdíjascsoportokat, azt kell mondjam, választhatnának egy egys zerűbb megoldást is. Mondják meg világosan, egyértelműen a magyar társadalomnak, nem óhajtják a törvényt betartani; azt a törvényt, amelynek logikáját '92 óta önök is képviselték. De ha ezt az utat járják, akkor, azt gondolom, fel kell hívni még valamire a figyelmet. Talán jobb lenne, és talán nem a politikusokkal kellene riogatni a nyugdíjasokat, hanem el kellene menni sokuknak nyugdíjasközegekbe, meghallgatni az ottani hangulatot, megérzékelni a véleményeket, és lehet, hogy akkor arra a következtetésre ke llene jutni, hogy önöknek most két dolguk lenne elsősorban. Az egyik az, hogy betartsák és betartassák a törvényt. A másik: az összes létező kreativitásukat arra felhasználni, hogy a régen megállapított vagy a rossz időszakban megállapított és leszakadt ny ugdíjakat felzárkóztatni, és azon törni a fejüket, hogy az egyébként mindenki által nagyon kedvelt özvegyi nyugdíjakat hogyan lehetne a minimális szintről, a 20 százalékos mértékről följebb vinni. De azt gondolom, én erre most nem sok esélyt látok. Nem sok esélyt látok, mert az önök által most már elég világosan kirajzolódó politikai irányvonalban egy teljesen egyértelmű jövedelemátcsoportosítási folyamat zajlik. S ha szabad itt fontos és nagyon köztiszteletben álló személyiségektől idézni, nekem Szabó Mikl ós történész Népszavában megjelent szavai azok, amelyek legjobban illusztrálják a helyzetet. Ő azt mondja, hogy a '90 előtti rendszer és a mostani rendszer egy dologban különbözik egymástól: akkor a főelvtársak mondták meg, hogy ki a jó elvtárs és ki a ros sz elvtárs; most pedig a főpolgárok mondják meg, hogy ki a jó polgár és ki a rossz polgár. Azt gondolom, ehhez logikusan kapcsolódik egy olyan fontos céljuk is, hogy amit önök ígértek, vagy amilyen priorizált célokat szolgálnak,
