Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
700 neveljenek, és ezért az egyedül álló öregség sorsára kárhozatta őt vagy őket a rájuk mért nehéz sors. Az egyedül álló idősek szegénysége ma az egyik legmélyebb és legreménytelenebb szegénység. Nagyon sok számot hallottunk ma a miniszterelnöki expozéban, és sok számot hallottunk a felszólalásokban is. A nyugdíjasok sorsa és szegénysé ge azonban nem csupán a számokban mérhető, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy az idős ember milyen településen él. A kistelepüléseken, a depressziós térségekben élők sorsa természetesen nehezebb, mint a városokban élőké, mint azon a területen élőké, ahol m ég esetleg a nyugdíjasok számára is van kiegészítő kereset, hiszen ezzel összefüggésben nagyon sok múlik azon, hogy vane esélye a nyugdíjasnak arra, hogy munkát vállaljon; ahogy szakszóval mondjuk: a munkaerőpiaci aktivitás csökkenti a nyugdíjasok szegén ységének fenyegetését. Természetesen nagyon sok mindent meghatároz az egészségi állapot, és bármennyire is furcsa, még az a tény is, hogy a nyugdíjas férfi vagy nő. Az átlag alatti nyugdíjasok között meghatározó többségben vannak a nők, és érdekes statiszt ikai tény, hogy a minimális nyugdíj alatt élők között, különösen a hatezer forintból élők között túlreprezentált a férfiak aránya. A statisztikai számok természetesen forgathatók, olykor vissza is lehet velük élni. Ami a számokban mérhető, az a nyugdíjból származó jövedelmek görbéjének alakulása. Minden képviselőtársam figyelmét fel kell hívnom arra, hogy a szűk esztendők, egészen pontosan a hét szűk esztendő nem az 1998at közvetlenül megelőző időszak jellemzője volt. A hét szűk esztendő az 198996 között eltelt időszak. 1996ban a nyugdíjak reálértéke 40 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1989ben, és mindannyian pontosan tudjuk, bár néhányan szívesen elfeledkeznek róla, hogy 1997ben és 1998ban megtörtént, illetve várható a nyugdíjak reálértékének jelent ős eredménye. Okairól Nagy Sándor képviselőtársam már beszélt, hiszen deformált nyugdíjrendszerben dolgoztunk hosszú éveken keresztül, ahol a nyugdíjhoz jutás esélyei is rosszak voltak a tábla degressziója miatt, azért, mert a beszámítható keresetek értéké nek felszorzása elmaradt az infláció mögött. Így történhetett meg, hogy az új nyugdíjasok átlagnyugdíja alacsonyabb volt, mint a régóta nyugdíjasoké. Még egy nagyon fontos dolog: többször differenciált a magyar törvényhozás a nyugdíj az évi emelésében olya n módon, ahogy azt ma a miniszterelnök úr ajánlotta. Ez a differenciálási módszer, az tudniillik, hogy a rendelkezésre álló nyugdíjemelési összeget úgy osztják szét, hogy a nyugdíjasok egyes csoportjai jobban, mások pedig rosszabbul járnak, azt eredményezt e, hogy egymásra csúszott a magyar nyugdíjasok közel hárommilliós népes tábora, és ma már alig van különbség a hosszú idő alatt megszerzett, magas járulékfizetéssel alátámasztott nyugdíj és a tízéves, viszonylag csekélyebb nyugdíjjárulékkal megszerzett nyu gdíj között. Ezt az összecsúszást nem tarthatjuk igazságosnak, és ezért nem tarthatjuk igazságosnak azt a differenciálási rendszert sem, amelyet a miniszterelnök ma elsorolt, és amelyből egyértelműen kiderül, hogy már az átlagos nyugdíjemelési mérték is cs ak 11 százalék. Ma a nyugdíjátlag körülbelül 27 ezer forint. A 25 és 29 ezer forint közötti nyugdíjasok körülbelül az összes nyugdíjas egyötödét teszik ki. 30 és 35 ezer forint közötti nyugdíjat kap körülbelül a nyugdíjasok tíz százaléka. Már ők is csak ar ra számíthatnak, ők, az átlag körüliek, hogy a nyugdíjuk értéke nem veszít akkor, ha az inflációs várakozás a miniszterelnök optimizmusának megfelel. Mindebből az következik, hogy a nyugdíjasszegénység megmerevítette és befagyasztotta a nyugdíjasok fogyasz tását, a nyugdíjasok többsége ma már csak eszik, lakik és esetleg közlekedik. 1989ben az élelmiszer egy háztartás fogyasztásának 32 százalékát, a lakásköltség 10 százalékát tette ki; 1996ban az élelmiszer 42 százalékot, a lakás 21 százalékot. Nagyon szer etném, ha kormánypárti képviselőtársaim olvasnák a - lehet, hogy szerintük bolsevik befolyásoltságú - statisztikákat: az élelmiszer, az energiaár, ezen belül is a kenyér ára a legerőteljesebben 199193 között emelkedett. Mindebből következik, hogy a nyugdí jasok gyakorlatilag elfogyasztják teljes jövedelmüket, és tudjuk, hogy a jövedelem minimális emelkedése nem jár együtt a fogyasztási szerkezet megváltozásával, legfeljebb a nyugdíjas többet fog enni, és néha húst is eszik.
