Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
675 jelenhetnek meg, és a végső szót még nem mondták ki. Ennek ellenére kés z tényként, ha úgy tetszik, kampányszerűen kifogásolja, a még nem ismert végeredményt megelőlegezve. Ugyanúgy reagált és felemlítette a nyugdíjmegállapítási szabályokat és a nyugdíjreformokat. Nem szólt arról, pedig valamennyien tudjuk, hiszen követtük az elmúlt négy évben is a parlament munkáját, és követtük a döntéseket, hogy az a nyugdíjreform és azok a szabályok, amelyek máig érvényben voltak, az akkori legérintettebbek, tehát a nyugdíjbiztosítási önkormányzatok ellenkezésével fogadtattak el, és sokka l inkább szolgálták a mögöttük álló biztosítótársaságok érdekeit, mintsem a nyugdíjasok érdekeit. Méltatlannak tűnik a vita azért is, mert noha a miniszterelnöki expozéban is elhangzott, világosan, sokszor, újra és újra elmondjuk, hogy a kormány nem a csal ádok szembeállításában, nem a családok egyes tagjainak szembeállításában, nem a társadalom tagjainak szembeállításában, hanem a családok és nemzedékek közötti szolidaritásban érdekelt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szó volt a nyugdíjemelések, tényleges és valóságos emelések mellett kompenzációkról (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) , gyógyszerárakról, mintha ezekről nem lett volna említés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megjelen t a monitoron Harrach Péter neve, de ez tévedés. Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Csáky András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai p olitikai vitanapon egy valóban fontos kérdésről ejtünk szót. Fontos kérdésről, hiszen a bérek, a nyugdíjak jövőbeni alakulása vagy vásárlóerejének növekedése mindenkit érintő kérdés, ráadásul ebben az ügyben nagyon nagyok a várakozások. Nagyok a várakozáso k azért, tisztelt képviselőtársaim, mert volt egy választási kampány, és ebben a kampányban különböző ígéretek hangzottak el. Az a párt, amelyik végül a választások győztese lett, mindenkinek ígért valamilyen pozitívumot; hiába hívtuk fel a figyelmet arra, hogy minden ígéret nem teljesíthető, ezzel együtt valójában erről szólt a kampány. Ez az oka annak, hogy most mindenki jelentős várakozásokkal tekint az új kormány cselekedetei elé, és természetesen minden intézkedését le akarja fordítani a saját életére, mert neki azt ígérték, hogy jobb lesz annál, amit korábban várhatott. Ugyanakkor azonban az is világos kell hogy legyen, hogy mindezen ígéretek együttesen nem teljesíthetőek. Teljesíthetőek oly módon, ha valahonnan jövedelmeket csoportosítunk át valahová, és teljesíthetőek oly módon, ha valahol növeljük a terhelést, miközben esetleg másutt csökkentjük. Csakhogy ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, valójában a vitának arról kell folynia, hogy kik a kormányzati politika nyertesei, és kik ennek a poli tikának a vesztesei. Erről most azért tudunk nehezen vitatkozni, mert ahogy az itt ma már el is hangzott, nem állnak rendelkezésünkre azok a törvényjavaslatok, amelyekből előttünk ez a kép kirajzolódhatna. Abban egyetértek kormánypárti, ellenzéki felszólal ókkal egyaránt, hogy a gazdaság helyzete ma stabilnak tekinthető, jó; bár rögtön hozzá kell tennem, hogy vékony ez az egyensúly, mindnyájunk érdeke, hogy vigyázzunk rá. Ehhez képest persze nem látjuk még egészében azt a gazdaságpolitikát sem, amelyet a kor mány '99ben követni kíván. A miniszterelnök úr előadásában egyfajta gazdaságpolitikáról hallottunk, de a tőle megszokott retorikai bravúrok sorozatával sikerült kizárólag a pozitívumokról beszélnie, ugyanakkor viszont nem beszélt arról, hogy végül is ki f izeti a révészt. Hiszen egészében kellene látnunk azt, hogy ha valahol csökkennek a terhek, ha csökken a költségvetés hiánya is egyúttal, ahogy a kormány gazdaságpolitikája megfogalmazza, és nőnek a támogatások, akkor mindez együtt azt kell hogy jelentse - még az ötszázalékos gazdasági növekedés elképzelése mellett is , hogy a költségvetés szigorának valahol be kell lépnie.
