Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - Személyi ügy: - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ANTALÓCZY ATTILA (MSZP):
608 egyértelműen politikai ellenfeleik, azaz pártom, a Szocialista Párt és az elmúlt ciklusban koalíciós társunk, a Szabad Demokraták Szövetségének a lejáratására felépített kampánynyitánya lehet. De miután a politikában eltöltött közel tíz év sem tett bet egesen gyanakvóvá, azt gondoltam, hogy valami félreértés történt, a miniszterelnök úr rossz helyen szólt, így azonnal kezdeményeztem - és ehhez társakat is találtam - a nemzetbiztonsági bizottság összehívását. Hiszen nem értettem, hogy a miniszterelnök úr - noha erre minden lehetősége, hatalma megvan - az általa hivatkozott dokumentumok alapján miért nem tett az arra illetékeseknél feljelentést, illetve miért nyilatkozott azt megelőzően, hogy a saját hatáskörében elrendelhető és elrendelt vizsgálatok eredmé nyét kézhez kapta volna. A bizottsági ülésen is elmondtam - bármilyen furcsán is néztek rám többen , hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nemcsak a Fidesztagok és koalíciós partnereik miniszterelnöke. Lehet, hogy ezt nem venné jó néven, ha itt lenne, de a z enyém is, mert egy közjogi méltóság - és nem is akármilyen polcon - az országot képviseli és magatartásával minősíti. Ezért szerencsésnek tartottam volna, ha a miniszterelnök úr megjelenik a bizottság ülésén. Hangsúlyozni szeretném: sosem képviseltem azt az álláspontot - és azt hiszem, azt gondolom, hogy szocialista képviselőtársaim jó része is így gondolkodik , hogy amennyiben vannak dokumentumok, amelyek a miniszterelnök úr állítását alátámasztják, akkor ne kelljen parlamenti vizsgálatot is kezdeményez ni. Az sem zavart volna, ha nem csak a nemzetbiztonsági bizottság ismerkedik meg az elhíresült fantomdokumentumokkal, de azt gondolom, hogy amennyiben egy parlamenti bizottság törvényekben szabályozott módon magához invitál egy közjogi méltóságot, a parlam ent méltóságának megőrzése érdekében az illetőnek meg kell jelennie. Azután van egy praktikus szempont is: egy ilyen lépéssel a miniszterelnök úr elejét vette volna mindenféle találgatásnak, megkímélte volna a magyar közéletet, a titkosszolgálatokat és nem utolsósorban néhány magánszemélyt attól, hogy cseperedő demokráciánkhoz méltatlan helyzet alakuljon ki. Miért mondom ezt? Azért, mert a bejelentéssel kapcsolatos sajtóhírek az a módszeres sugalmazása - bármelyik oldalról jöjjön is , negatív értékítélete, amellyel az úgynevezett titkosszolgálati kapcsolatot, embereknek titkosszolgálati múltját, aktív titkosszolgálati munkatársakkal való bármilyen kapcsolatot elítélendő, veszélyes, sőt szégyenletes dologként igyekszik feltüntetni, alkalmas arra, hogy alááss a, súlyosan megingassa az elmúlt években amúgy is teljesen átpolitizált hazai titkosszolgálatok, más rendvédelmi szervek iránti közbizalmat, és a személyi állományban bizonytalanságot keltsen. Hogyan várható el, hogy valaki büszkén, odaadással vé gezze a munkáját, ha holnap esetleg nyugdíjba menvén, a továbbiakban megbélyegzettként kell élnie? A sajtó olyan hírekkel dolgozik, amilyeneket kap, és úgy, ahogy ízlése diktálja. De meggyőződésem, hogy nemcsak az újságíróban kell hogy munkálkodjék az írás tudói felelősség, hanem a politikusokban is. Tisztelt Ház! Ma már nem kérdés, hogy a miniszterelnök úr megjelenike a nemzetbiztonsági bizottság előtt, mert tegnap bejelentette, hogy nem teszi. Az sem kérdés, hogy a kormánykoalíció, amelynek képviseletében Mikes Éva alelnök asszony az elmélkedésünk tárgyát képező parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását javasolta, elérte célját, hiszen tetszik, nem tetszik, vizsgálóbizottság lesz. Ez egyébként sem szavazás kérdése. Ami kérdés lehet, hogy az eredeti javasla tot vagy a remélt módosítást fogadja el a tisztelt Ház. De vizsgálni fogjuk! Ha jól tudom, ma a parlamenti vizsgálóbizottságok aránya 8:2 a kormánypártok javára. Ahogy ismerem magunkat, sem ők, sem mi nem adjuk fel. Vannak vízióim arról, hogy mi lesz itt, ha ez így megy tovább. (A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.) Képviselőtársaim! Nekem már nem maradt más hátra, mint a remény, hogy nem egy ördögi módon kiagyalt kampányfogásról van szó, amelynek az a célja, hogy megfélemlítse és ledarálja az ellen feleket, hogy valamikor kora tavasszal egy szép, új világ legyen Magyarországon, amelynek
