Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
57 számíthatjuk az intézmény tevékenységének kezdetét - mégis kialakította a saját helyét, és jól illeszkedett, kapcsolódott a jogvédő szervek, jogvédő intézmények rendszerébe. Meglehetősen h osszú időnek kellett eltelnie, míg a munkát megkezdhették, hiszen az első törvényjavaslat még 1991ben került a Ház elé. Egy nagyon hosszú vita indult meg a javaslat tartalmát illetően, és 1992 szeptemberében kezdte meg a Ház a törvényjavaslat vitáját; 199 2 májusában döntött külön - még az általános biztosról szóló törvényt megelőzően - az adatvédelmi biztos intézményéről. Úgy tudom visszaidézni, hogy az Országgyűlésben valamennyi politikai erő támogatta, mégpedig széleskörűen támogatta ezt a törvényjavasla tot. Ez tükröződik abban is, hogy 1993 szeptemberében 204 igen szavazatra került sor, és mindössze húszan tartózkodtak a törvény elfogadásakor. Nem volt ebben semmiféle politikai erőnek külön privilegizált helyzete, az intézmény létrehozása körüli vitákban mindenki egyaránt sürgette ennek az intézménynek a létrehozását. Sőt, azt is hozzá kell tennem, hogy a hatáskört illetően az akkori kormány által előkészített előterjesztés még szélesebb kompetenciát tartalmazott, mint amit azután az Országgyűlés elfogado tt, mert az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat még tartalmazta a bírósági határozatokkal kapcsolatos jogkört is, amit a vita során egy képviselői módosító indítvány vett ki, emelt ki - és ekörül megegyezés alakult ki - az eredetileg beterjesztett kor mányelőterjesztésből. A tapasztalatok alapján arra a kérdésre, hogy vajon az intézménynek szélese a hatásköre vagy sem, azzal szeretnék válaszolni, hogy felidézem azt, amit a múlt században Széchenyi István a hatalom természetének - Angliában és Magyaror szágon - összehasonlításáról írt. Azt írta, hogy a hatalom Angliában: ha az állampolgár meghívja vacsorára, akkor azt elfogadja, illendően megköszöni, és elfogyasztja az állampolgárral együtt ezt a vacsorát. Magyarországon - írta Széchenyi - a hatalom berú gja az állampolgár házának ajtaját, és megeszi az állampolgár vacsoráját. Nyilvánvaló, Széchenyi óta és a múlt század óta a hatalom természetrajza, a hatalom működése Magyarországon is nagyon sokat változott. Nyilván ez az állapot így már Magyarországon ké pletesen, idézőjelbe téve sem fordulhat elő. Az azonban vitathatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon is, másutt is KeletKözépEurópa országaiban az állampolgár és az államhatalom viszonya, az állampolgár és a tömegszolgáltató szervezetek kapcsolata nem egy egyenrangú viszony, nem egy egyenrangú kapcsolat. Nem hiszem, hogy ebben az összefüggésben az ombudsmanok számára biztosított hatáskört sokallnunk vagy szűkítenünk kellene, hiszen az állampolgár még mindig rászorul arra, hogy helyzetét, pozícióját erősítse egy olyan intézmény is, amit az ombudsmanok intézménye képvisel. Ebből a szempontból tehát társadalmipolitikai értelemben semmiképpen nem tartom olyan széles hatáskörű intézménynek az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatáskö rét, kompetenciáját, amit meg kellene nyirbálni vagy újra kellene gondolni. A jelentésben foglalt megállapítások nagyon nagy súlyúak és nagyon nagy jelentőségűek, és azt hiszem, mindannyiunk számára örvendetesek, különösen az a megállapítás, amely szerint nincsenek olyan jelenségek, amelyek a demokráciát vagy a jogállami berendezkedést alapjaiban veszélyeztették volna. Nagyon érdekes az adatvédelmi biztos úr megállapítása is, miszerint az 1997. év általában és az államélet felszínét nézve a jogállami rutin jegyében telt el. Ez számomra egyaránt hordoz nagyon pozitív tartalmat, még akkor is, ha érzem benne vagy mögötte az iróniát is, ami ebben a megállapításban benne foglaltatik. Mindenesetre az a tény, hogy 89 évvel a jogállami átalakulás kezdetéhez viszony ítottan ma, 1998ban az állampolgári jogok biztosai ilyen általános megállapításokat tudnak tenni a magyarországi helyzetre, azt hiszem, mindannyiunk számára alapvetően pozitív és alapvetően nagy és közös sikert feltételez. Megítélésem szerint nagyon fonto sak azok a megállapítások is, amelyekről már szó esett a kiegészítésekben és a hozzászólásokban is, amelyek a jogbiztonsággal, a közbiztonsággal kapcsolatosak, amelyek az önkormányzati rendszer működésének bizonyos generális problémáira is rávilágítanak, h iszen régóta tudjuk, hogy az önkormányzatok törvényességi vagy pénzügyi ellenőrzése bizony nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, és számos megoldatlan probléma van
