Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP
551 kormány azon elhatározását, hogy a ma gyar történelmi hagyományoknak és az európai gyakorlatnak megfelelően az ügyészséget a végrehajtó hatalmi szervezetbe tagolja. A szociáldemokraták szenvedtek a legtöbbet a pártügyészségtől, amely a negyvenes évek végén nem a bűnözés elleni fellépésre, hane m politikai koncepciós, összeesküvési és gazdasági perek megkonstruálására jött létre. A rendszerváltás egyik leglényegesebb lépése az ügyészség kormány alá rendelése. A korszerű ügyészi szervezet létrehozásához, amely képes lesz a minden gátat áttörő bűnö zés megfékezésére, szükséges az alkotmány módosítása." Idáig az idézet a történelmi Szociáldemokrata Párt e tárgyban hozzánk intézett leveléből. Arról én nem kívánok vitatkozni, hogy ki szenvedett a legtöbbet annak idején a pártügyészség működésétől, hisze n ma más viszonyok vannak, de mégis jellemző ez a levél, hiszen egy olyan párt képviselői, vezetői írták, akik igazán tudják, milyen is volt az az ügyészség, amely akkor bizony parlamenti ellenőrzés alatt működött, idézőjelbe téve természetesen a "parlamen ti ellenőrzés"t. Visszatérve a jelen helyzethez: ha a kormány felelős - márpedig felelősnek kell lennie, még ha az alkotmány ezt így, explicite nem is rögzíti - az igazságszolgáltatás működéséért nagy összességében, akkor aligha tartható fenn az a helyzet , hogy az igazságszolgáltatás rendszerén belül az egyik legmeghatározóbb egység vagy terület teljes mértékben független legyen a kormánytól. Általánosságban is az a véleményünk, hogy egy felelős kormánytól függetlenül működő és az állami életben meghatároz ó szerepet betöltő szerv ilyen helyzetének fenntartása igen sok probléma forrása lehet, mint ahogy az is. Ez nemcsak az ügyészségre vonatkozik, hanem például a Magyar Nemzeti Bankra és más szervekre is, hiszen gondoljunk bele, hogyan tudja egy kormány az e lképzeléseit megvalósítani, ha tőle teljesen függetlenül működnek az államéletben meghatározó szervek. Függetlennek az állami életet ellenőrző szerveknek kell lenni, nem pedig az operatív munkát végző szerveknek. Bár tudjuk, hogy természetesen az ügyészség nek is van bizonyos törvényes működést ellenőrző funkciója, de nem ez a súlypontja az ügyészség működésének. Amennyiben ezek a ma még független szervek, amelyek a jogszabályok keretei között, de mégiscsak a maguk útját járják, kormányzati felügyelet alá ke rülnek, akkor lehet a kormányzatot felelőssé tenni a teljes államapparátus működéséért, addig nem, hiszen csak egyes részek működéséért felel. A jelenlegi helyzet akár kibúvót is jelenthetne a kormány számára, hogy ő nem tehet semmit bizonyos ügyekben - ak ár a bűnüldözés ügyében is , mert nincs ráhatása egyes nagyon fontos részterületekre. Az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott olyan ellenérv is a módosítási javaslattal szemben, hogy csak akkor indokolt valamin változtatni, ha arról bebizonyosodott, hogy nem jól működik. Szerintem viszont akkor is indokolt a változtatás, ha valamely szerv helyzete nem illeszkedik az általános szervezeti felépítésbe, és esetünkben bizony ez a helyzet. Nem tagadhatjuk, hogy a törvényhozás általában és így az ügyészség h elyzetének megváltoztatására irányuló javaslat is bizony politikai téma. De akkor jó, ha ez nem pártpolitikai, hanem jogpolitikai téma. A jogpolitika ügyészségre vonatkozó elemeinek kialakítása során pedig figyelemmel kell lenni a minket körülvevő európai joggyakorlatra és a magyarországi jogi szerkezet hagyományaira is. A tervezet ezeknek az elvárásoknak megfelel. Fontos alapkérdésnek tekintjük az ügyészséget mintegy irányító legmagasabb tisztség, a legfőbb ügyész és a Legfőbb Ügyészség mint szervezet elne vezésének a kérdését is. A legfőbb ügyész és a Legfőbb Ügyészség elnevezésében egyértelműen a szovjet diktatúrában Visinszkij által meghonosított intézményelnevezésnek mintegy a tükörfordítása köszön vissza, és mint ilyen, meggyőződésünk szerint teljesen m agyartalan kifejezés. Ugyanígy a Legfelsőbb Bíróság elnevezést sem tartjuk megfelelőnek, hiszen nincs olyan, hogy felsőbb bíróság, amit fokozhatnánk legfelsőbb bíróságra, tehát ez a magyar nyelv szabályainak sem felel meg. (12.20) A negyvenéves diktatóriku s hagyományokkal gyökeres szakítást jelenthetne az is, ha az alkotmányos helyzet rendezése mellett az elnevezés is megváltozna, vagyis a "legfőbb ügyész"
