Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ
542 kérdé sét is, hogy adott esetben ki viseli a folyamatban lévő eljárásban a költségeket. Nyilvánvalóan az állam, ugyanakkor azt gondolom, ezt a törvényjavaslatban érinteni kellett volna, ha már nevesítem az ügyészi perindítás lehetőségét. Mindezt összegezve, tisz telt Ház, tisztelt képviselőtársaim, miniszter asszony, támogatjuk a törvényjavaslatot, de azt gondolom - Isépy Tamás felszólalására utalva , hogy a zsákutcát jelző tábla ki van téve, éjszaka az lyukakat nem tüntették el, nem betonozták le az aszfaltot, í gy aztán valószínűleg felszólalásaink, érveink a jegyzőkönyv, illetve az utókor számára maradnak meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps az FKGP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Hankó Faragó Miklós úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében fe lszólalni kívánó képviselőnek. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Három viszonylag rövid terjedelmű, de súlyát tekintve nagy jelentőségű törvényjavaslat vitájá t kezdtük ma meg. Minden szakember és a téma iránt érdeklődő állampolgár jól tudja, hogy nagyon hosszú ideje folyik a vita hazánkban az ügyészség alkotmányos helyzetének újraszabályozásáról, mégis kissé meglepő volt, hogy az új Fideszkisgazda kormányzat i gazából alapos előkészítés és részletes egyeztetés nélkül egy alkotmánymódosítást, azaz jelentős ellenzéki támogatást is igénylő, három törvényjavaslatból álló csomagot terjesztett a parlament elé. Egy ilyen súlyú új alkotmányos és törvényi szabályozás nem csak egy néhány alkalomból álló szakmai egyeztetést, hanem egy elemi bizalmat is feltételez, amely bizalom ma kétségtelenül hiányzik az Országgyűlésben, ezért remény sincs arra, hogy a javaslatokból a közeli jövőben hatályos törvény lehessen. Részletes, ha tpárti egyeztetésre lett volna szükség, konszenzus kialakítására még az előkészítés szakaszában, hiszen így az előterjesztés kérdésessé teszi a kormányzat szándékának komolyságát és azt, hogy valóban akarjae ezeket a törvényeket, és nem csak jó ürügyet ak ar teremteni későbbi hivatkozásokhoz, amikor majd a sikertelenség számlájára lehet írni, hogy a kudarcok a mostani javaslatok támogatásának elmaradásával magyarázhatók. 1993ban kísértetiesen hasonló volt a helyzet. Azt hiszem, Bánk Attila képviselő úr elh agyta a termet, de szeretnék röviden utalni az ő egyik első megjegyzésére, amely szerint Gál Zoltán bejelentésével vált akadémikussá ez a vita. Nem ezzel a bejelentéssel vált akadémiussá a vita, hiszen mindenki nagyon jól tudta, hogy itt jelentős nézetkülö nbségek húzódnak parlamenti frakciók között. Ezeket a nézetkülönbségeket egy plenáris ülésen lefolytatott vitán már nagyon nehéz feloldani, ezeket a nézetkülönbségeket a benyújtást megelőző szakmai egyeztetéseken lehetett volna könnyebben csökkenteni, és e z talán nagyobb eredménnyel kecsegtetett volna. Fontosnak tartjuk a javaslatok feletti vitát, de azt is fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a három törvényjavaslatnak, meggyőződésünk szerint, nincs közvetlen, rövid távon ható köze és összefüggése a szerveze tt bűnözés elleni harccal. Itt egészen más kérdésről, az ügyészség közjogi helyzetének esetleges megváltoztatásáról, újragondolásáról van szó. A szervezett bűnözés elleni harcot az ügyészség a maga területén szakmailag megfelelő módon végzi, a helyzet roml ása ezen a területen nem az ügyészség számlájára írható. Meggyőződésem, hogy nem az egyes bűncselekmények büntetési tételének szigorításával lehet ezen a téren eredményt elérni, hanem talán azzal, ha az elkövetőkben kialakul a büntetés elkerülhetetlenségén ek biztos tudata, és az eljárás a cselekményt követően rövid időn belül lezajlik. Nem tudjuk elfogadni a kormánynak azt az érvelését sem, hogy amennyiben nem történik meg az ügyészség kormány alá rendelése, akkor a jobboldali kormány nem tud felelősséget v állalni a bűnüldözés hatékonyságáért. Ha ezt az érvelést elfogadnánk, akkor tulajdonképpen már csak egy
