Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz
532 mintájára, vagyis egy kicsit idegen testként lebegve egy közjogi közegben. Tehát végre éppen ideje lenne a megfelelő helyére tenni, és alkotmányjogi helyzetét és szerepét egyértelműen tisztázni. Miért nem beszélünk tehát azono s hangerővel az alkotmány 51. §ának és az ügyészségi törvény 1. §ának módosításáról, amely pontosan meghatározza az ügyészség szerepét, és részletesen körülírja a feladatait? Miért nem beszélünk arról, hogy a javaslat tartalmazza az ügyészségi törvényess égi felügyelet szűk körét, perindítási lehetőségeit, tehát elvarrja az eddig elvarratlan szálakat? A közjogi helyzet megváltozása esetén a legfőbb ügyészt már valóban nem az Országgyűlés választaná határozott időre, hanem az igazságügyminiszter előterjesz tése alapján a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezné ki, illetőleg mentené fel. De miért nem beszélünk arról, hogy ez a kinevezés határozatlan időre szól, vagyis nem kötődik kormányzati ciklusokhoz, ami a legfőbb ügyész szakmai jellegű ál lásának kézzelfogható bizonyítéka? Az adott kormánynak nem tetsző legfőbb ügyésztől a törvényjavaslat szerint legalább olyan nehéz megszabadulni, mint a kényszerképzetektől, hiszen felmentésére továbbra is csak akkor van lehetőség, ha neki fel nem róható o kból (Sic!) nem tesz eleget a kötelezettségeinek. De ez egy olyan stabilitást biztosít a legfőbb ügyészi megbízatásnak, amelynek eredményeként a legfőbb ügyész változatlanul egy szakmai feladatokat ellátó, a szervezet egységét megőrző ügyészséget vezető, p olitikasemleges, ugyanakkor sajátos felelősségi körű közjogi méltóság. És most kóstoljuk meg azt a bizonyos forró kását, az alkotmányjogi helyzet megváltozását, az ügyészség igazságügyminiszteri irányítás alá helyezését és az igazságügyminiszter utasítás i jogát. Ez a kása csak addig forró, amíg messziről nézegetjük és mondogatjuk. Ha viszont belekanalazunk, akkor rögtön kiderül, hogy jé, ez nem is olyan forró; sőt, nyugodtan és nyelvégés nélkül fogyasztható. Aggasztó és sajnálatos tény, hogy a társadalmi átalakulással, a nagyobb szabadsággal, az állampolgárok ellenőrzésének a korábbiaknál jóval kisebb fokával és még egyéb tényezőkkel magyarázhatóan együtt járt a bűnözés jelentős növekedése. (10.40) A vitában nem ismétlem meg az erről szóló riasztó statiszt ikai adatokat, hiszen azok már többször elhangzottak a tisztelt Házban, és a közvélemény is ismeri őket. Az alkotmány 35. §a szerint a kormány feladata többek között az alkotmányos rend, az állampolgárok jogának védelme. A feladat értelemszerűen magában f oglalja a bűnözés visszaszorítását és az eredményes bűnüldözést. Bármilyen kormány ezt a feladatot csak az eszközrendszer teljes birtokában tudja teljesíteni. A kormány szeretné elszakíthatatlan láncok közé szorítani a bűnözést, és akkor azt tapasztalja, h ogy a lánc egyik vége, a rendőrség, a másik vége, a büntetésvégrehajtás a kezében van ugyan, a középső láncszem azonban sehol. Hát tessék ezt a láncot meghúzni! Az ügyészség a világ minden táján hagyományosan kiemelkedő szerepet tölt be a bűnüldözésben. J elen van a büntetőeljárás minden szakaszában a nyomozástól, a nyomozásfelügyelettől kezdve a jogerős ítéletig terjedő vádképviseletig. Tehát a kormány felelősségi körébe tartozó büntetéspolitika elképzelhetetlen az ügyészségnek a végrehajtó hatalomhoz kapc solása nélkül. Nem hagyom megválaszolatlanul azt a kérdést, hogy a kormány talán azért akarja maga alá gyűrni az ügyészséget, mert elégedetlen az ügyészség működésével. Erre határozott nem a válasz! Az ügyészség szakmai munkájával szemben nincs semmi kifog ása. Nem hatalmi mámorból, machiavellista tébolyból vagy sanda manipulációs célokból, hanem az állampolgárok fokozott biztonságának és jogainak védelme érdekében kívánja irányítása alá vonni a kormány az ügyészséget. Ugyanis adódhatnak olyan társadalompoli tikai helyzetek, amikor egyes bűncselekményfajták fokozott odafigyelést és szigorú elbírálást igényelnek, és az igény a megfelelő szempontok megfogalmazásával és utasítások kiadásával érvényesíthető. Üresen konganak tehát, tisztelt Országgyűlés, a vészjelz ő tamtamdobok, mert a kormány kizárólag ennek a célnak a megvalósítása érdekében kívánja az ügyészséget az igazságügyminiszter irányítása alá helyezni.
