Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
513 DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A törvényhozó k, azaz a mi felelősségünkről szeretnék szólni. Hazánkban immár több mint nyolc éve élünk demokráciában, a nép által választott törvényhozással. Ugyanakkor van egy olyan terület, amely a tapasztalataink szerint a leginkább ellenáll annak, amit a demokratik us átalakulás megkíván és szükségessé tesz, sőt azt akadályozza. Ez a terület a média, amely szinte elszakíthatatlan szálakkal kapcsolódik országunk diktatórikus évtizedeihez, ez az a terület, amely választott és törvényes hatalom nélkül is a legerősebb ha talmi ágként működik. Vonatkozik ez mindenekelőtt a közvéleményformáló elitre, amelynek testületi szelleme nem a demokrácia feltétlen igenlését hordozza magában, hanem a közvélemény torz tájékoztatásának és a törvények semmibevételének mindennapos gyakorl atát. Szeretnék itt utalni arra, hogy miként foglalta össze a média szerepét egy olyan közíró, aki igazán nem gyanúsítható a jelenlegi kormány iránti elfogultsággal. Ezt írta Bruck András az Élet és Irodalom nevű - korábban a Postabank, majd Soros György t ámogatásával életben tartott - hetilap szeptember 12i számában: "Ha perelni lehetne valamennyi hazugságért és félrevezetésért, ami a hazai lapokban megjelenik, vagy azért, amit részben vagy teljesen elhallgatnak, akkor a magyar sajtó helyén régen egyetlen óriási sírhant domborulna." A szerző szerint ez azért van így, mert a szerkesztőségek összetétele "BMösszekötők, pártfunkcionáriusok és a korábbi diktatúrát támogatók" - írta ugyanazon lapban 1997. október 31én. Azt hiszem, megkockáztathatom azt az állí tást, miszerint Bruck András ezen megítélésével a Független Kisgazdapárt teljes mértékben egyetért. (Dr. Pető Iván: Szegény, nem kellene bántani!) Ma a hírszolgáltatások legoperatívabb területeinek vezető helyein - gondolok itt például a Magyar Rádió híros ztályának vezetőjére, a Magyar Televízió aktuális programokért felelős alelnökére - egykori munkásőrök állnak. Felmerül a kérdés, vajon mi az oka annak, hogy nem érvényesülhet az 1996. évi I. törvény 3. §a, mely szerint a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére. De említhetnénk a törvény 23. §át, amely kötelezővé teszi a rendszeres, átfogó, elfogulatlan, hiteles és pontos tájékoztatást mind a hazai, mind a külföldi eseményekről; vagy általá nosabb síkra térve a törvény preambulumát, amely előírja a független és szabad rádiózást, a véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát, valamint a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megelőzését. A Magyar Rádiónak 1998. feb ruár 17e óta van közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzata, etikai kódexe, amely éppen e tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megelőzése érdekében megtiltja az úgynevezett keresztbedolgozást. A rádió vezetése azonban átmeneti időre az átdolgozókn ak, azaz a televízióban is oly szorgalmasan serénykedőknek haladékot adott, amúgy éppen a választások idejére, majd annak lejártával a keresztbedolgozás fölött szemet hunyt. Az előző kormány még a maga szája íze szerint elfogadott médiatörvényt sem tartott a be. 1997 végén például az MSZPSZDSZ kormánykoalíció önálló kormányhíradót készített és erőszakolta azt rá a kábeltelevíziókra. Mindezt az adófizetők pénzéből finanszírozta, de anélkül, hogy a média ez ellen diktatúrát kiáltott volna. Később létrehozták a kormányzati médiaellenőrző testületet, amelynek célja az volt, hogy a sajtót megrendszabályozza, amennyiben nem az akaratának megfelelően működik - holott úgy működött. Emlékezetes az is, hogy a magyarországi sajtó mekkora hisztériakampá nyt folytatott az ORTT Panaszbizottságának működése ellen is, és a bejelentéseket a Szálasikormány alatti feljelentésekhez hasonlította. Ezzel sikerült is megfélemlíteni a Panaszbizottságot, amely ma már a törvényi határidőt messze és többszörösen meghala dva hoz elítélő határozatokat - vagy netán felejt el hozni ilyen határozatokat , amelyek egyébként, ha meg is születnek, a rendszeresen elítélt újságírókra semmilyen negatív következményekkel sem járnak. Ami pedig a közszolgálatnál a gazdálkodás területén tapasztalható, az elképesztő; elegendő az ÁSZjelentés elolvasása.
