Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
489 csekkből, biankó iratból, lemondó nyilatkozatból, hogy tulajdonképpen az ő részükre a kárpótlás lehetősége nem b iztosított. Tehát én szeretném tudni - a miniszter úr majd nyilván részletes választ fog adni , hogy ez hogyan történhetett meg, illetve azt is, hogy a Központi Kárrendezési Iroda, ha már egy biankó lemondó nyilatkozatot becsatolt ehhez a levélhez, legalá bb egy kiegészítő levélben miért nem tájékoztatta a hadiárvákat, hadigyámoltakat arról, hogy állampolgárok, most a parlamentben folyamatban van egy törvénymódosítás, ennek keretében még néhány száz embernek, néhányatoknak igenis talán lehetőségetek lesz ar ra, hogy végre 4050 év után valamilyen kárpótlásban részesüljetek. A tisztelt képviselők nyilván az én módosító javaslatomról is szavaznak. A bizottsági üléseken is élénk vita alakult ki a javaslatokról. Én azt szeretném, ha a T/46/2. számú, de akár a töb bi módosító javaslat is mindenféle politikai szerepet és politikai megítélést mellőzne. Azt is szeretném, ha ezen törvénymódosítás lezárása után egyik párt sem hangsúlyozná sajtómegnyilvánulásaiban, sajtótájékoztatóiban, hogy ez a jelenlegi kormánypárt érd eme. Nem, tisztelt képviselőtársaim, a miniszteri T/46. számú módosító javaslatot tulajdonképpen az Alkotmánybíróság írta elő! Az Alkotmánybíróság kötelezte a tisztelt Házat, a tisztelt szakminisztériumot arra, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő en, alkotmányos elveket figyelembe véve úgymond szélesítse ki a kárpótlást. Azonban úgy érezzük - és a különböző parlamenti pártok soraiból azért is jöttek ilyen széles skáláról módosító indítványok , hogy ezt a kérdést, amely a második világháború veszte ségeit kívánja orvosolni, teljeskörűen és megnyugtató módon tudjuk rendezni. Ehhez kérem az önök szavazatát, az önök támogatását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Írásban hozzászólásra jelentkezett M ádai Péter úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Képviselő úr, öné a szó. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt valamivel többen voltunk e vitán. Gyakorlatilag majdnem minden elhangzott, most a részletes vita van, tehát indokolnom kell azt a három módosító javaslatot, amelyet végül is a parlamentben helyet foglaló pártok többsége támogat. Az a megtisztelő öröm jutott számomra, hogy Kéri Kálmánnal - remélem, tudják, hogy kiről beszélek - '94ig a honvédelmi bizottságban együtt dolgoztam. Ő valamikor, '93 körül azt mondta: tudod, fiam, két esetben leszek boldog, ha egyszer a II. magyar hadsereg katonáinak a Donnál emlékművet állítunk, és ha a második világháború sérültjeinek - ő így fogalmazott - valamilyen módon kárpótlást nyújtunk. Az első megtörtént, mert hisz tavaly a Donkanyarnál az emlékművet felállítottuk. '90 óta elindult a kárpótlási törvény, amely anyagi kárpótlást kíván nyújtani, nem egészen kellő súllyal kihangsúlyozva az erkölcsi kárp ótlást. Ennek a törvénynek most a végére jutunk, ahogy előbb képviselőtársam említette, egy kicsit az Alkotmánybíróság noszogatása kapcsán is. Azt hiszem, a "noszogatás" kifejezés itt helyes, mert végül is nem erőszakos ráhatás volt. Egyetlen dolog maradt ki ebből, ez pedig az, hogy a saját hibájukból vagy egyéb okok miatt kimaradottak egyszeri kárpótlását tegyük helyre. Ez fejenként 50 ezer forintot jelent, egyszeri, nem folyamatos, nem megismétlődő, nem kiemelt nyugdíjtámogatás, hanem olyan emberek egysze ri, nagyon kicsi összegű, 50 ezer forintos kárpótlása, akik féltek, nem tudták, nem ismerték. De mit mond az Alkotmánybíróság? Idéztem a múltkor, most csak egy mondat: ha az állam úgy dönt, hogy kárpótlást biztosít, akkor az azonos sérelmet szenvedettek kö zött nem tehet hátrányos megkülönböztetést. Ha a parlament nem fogadja el bármely módosító javaslatot - amely tényleg szinte az egész patkó egyetértésével találkozik , akkor egyrészt szembe megy az Alkotmánybírósággal, másrészt szembe megy saját lelkiisme retével. A hangosakat valamilyen
