Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
487 Kérem a képviselő urat, hogy nyomja meg a hozzászólásra jelentkező gombot, így a neve meg fog jelenni a képernyőn, és mikrofont is kap a képviselő úr. Öné a szó. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten a hadigondozásról szóló T/46. számon előterjesztett módosítás kapcsán a tisztelt Ház falai között tulajdonképpen egy konszenzus látszott kibontakozni. Ez a konszenzus alapvetően - azt hiszem, használhatom a múlt időt - a miniszteri előterjesztés vonatkozásában állt fönn. Tulajdonképpen valamennyi képviselőcsoport szónoka egyetértett abban, hogy szükség van a '94. évi XLV. törvény módosítására, már csak azért is, mert az Alkotmánybíróság bizonyos paragrafusai, illetve nem szabályozott területei vonatkozásában alkotmányellenességet állapí tott meg. Lényeges az, hogy a miniszter úr által beterjesztett T/46. számú törvényjavaslat kiegészítő jellegű, hiszen a hadirokkantakon, hadiözvegyeken és volt hadiárvákon túl a volt hadigyámoltakat és a volt hadigondozott csalá dtagokat is jogosulttá teszi az egyösszegű térítésre. (17.50) Azonban lényeges, hogy a T/46. törvényjavaslathoz 46/2., 46/3. és 46/4. számon további módosító javaslatok érkeztek. Tekintve, hogy ezen módosító javaslatok a parlamenti patkóban helyet foglaló politikai pártok képviselői, kormánypárti és ellenzéki frakciók részéről is érkeztek, azt hiszem, bátran használhatom azt a kifejezést, kijelentést, hogy itt tulajdonképpen egy érzelmi konszenzus is kibontakozni látszik. Úgy látom, ebben a fontos kérdésben a képviselők, a képviselőtársak - pártállástól függetlenül - úgy gondolkodnak, hogy a volt hadiárvák, hadigondozottak és hadigyámoltak körében teljes körű és megnyugtató rendezésre van szükség. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a különböző pártok r észéről másmás megközelítésű érvek hangzottak el. Én a T/46/2. számon terjesztettem elő a módosító indítványomat, és olyan jellegű választ kaptam: ha ezen kört, tehát a hadiárvák körét is - azon hadiárvákét, akik annak idején politikai üldöztetéstől, társ adalmi kirekesztéstől tartva helyzetüket, státusukat nem merték legalizáltatni - most kárpótolnánk, úgy a központi költségvetés ezt terhet nem tudná vállalni. Ezen pénzügyi aggályok oldására még a múlt héten levélben kerestem meg a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárát. Az államtitkár úrhoz a következő kérdéseket intéztem, illetve a következő válaszokat kaptam. Tisztelt képviselőtársaimnak most röviden elmondanám, hogy milyen összegről van szó, a Honvédelmi Minisztériumnak mi az álláspontja, i lletve adatokkal alátámaszthatóan milyen közérdekű adatok állnak rendelkezésre a második világháború veszteségeit illetően. Az első kérdésem az volt, hogy a második világháborúban eltűnt, hősi halált halt katonák és munkaszolgálatosok közül hány főt nyilvá nítottak holttá 1949. január 1je után a 12.200/1948. számú kormányrendelet alapján. Az államtitkár úrtól a következő választ kaptam: a holttá nyilvánításokról nincs adat a Honvédelmi Minisztériumban. Az 1/b kérdésem arra irányult, hogy a második világhábo rú teljes körű embervesztesége hány fő a katonák, a munkaszolgálatosok és a polgári lakosság vonatkozásában. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási állampolgára (Dr. Szabó János: Államtitkára!) becslésen alapuló számokat bocsátott a rendelkezésemre, és 40 0 ezer fő körülire becsülte az emberveszteséget. A második kérdésem már célirányosabban a módosító javaslatom által megcélzott kárpótlásra, illetve annak pénzügyi hatásaira irányult. A kérdésem a következő volt: a második világháború után hadiárvaellátásb an hány fő részesült? "A kérdésre adat hiányában nem tudunk válaszolni" - volt Wachsler Tamás államtitkár úr válasza. Ezek után - illetve a válaszukat nem ismertem, bár sejtettem, amikor megfogalmaztam ezeket a kérdéseket - föltettem azt a kérdést, hogy a benyújtott T/46/2. módosító javaslatomban érintett azon hadiárvák köre, akiknek a szülőjét csak 1949. január 1jét követően nyilvánították holttá, illetve hadiárvaellátásra jogosult lett volna, de a társadalmi kirekesztéstől, politikai üldöztetéstől tartv a helyzetét nem merte legalizáltatni, és ellátásra vonatkozó
