Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
47 azzal a problémával, hogy az adatkezelés jogszerűségének egyik alapesete az, amikor az adatalany az adatkezeléshez hozzájárul. Kérdés viszont az, hogy mikor tekinthetünk egy adatkezelést jogszerűnek, és mikor tekinthetjük az adatalany beleegye zését ténylegesnek és fairnek - mert az adatvédelmi törvény tisztességes adatkezelésről beszél , amikor e mögött a beleegyezés mögött gazdasági kényszer, egzisztenciális kényszer, piaci kényszer van. És ebben a tekintetben sem a biztosítók, sem a bankok, sem a távközlési szervezetek nem nagyon dicsekedhetnek, mert olyan szerződési formulákat dolgoznak ki, amelyek alapján a polgároknak nincs választási lehetőségük, tehát a másik bank ugyanúgy belenyúl a magánéletükbe, mint az egyik, amelyikhez elmentek, mon djuk, hitelért, és olyan szinten is, amire nincs törvényi felhatalmazása. Az állam és az önkormányzat a 20 százalékkal szemben 60 százalékot képvisel - ez szerintem teljesen reális adat, és ehhez talán nem kell fűzni külön kommentárt. Az egy érdekes jelens ég, hogy az adatvédelmi biztos gyakorlatában a legalább részben - tehát egészében vagy részben - jogos panaszok aránya eléri az 50 százalékot. Az előző években ez egyébként 50 százalék fölött volt. Ez messze meghaladja az általános hatáskörű ombudsmanok ha sonló statisztikáját mindenütt a világon. Ennek az a magyarázata, hogy a szakosított ombudsmanhoz egy sokkal nagyobb mértékben informált állampolgár fordul. De az informáltság nem tanultságot jelent; az a tapasztalatunk, hogy az adatvédelmi érzékenység lef edi a magyar társadalom szerkezetét, és az akadémikustól a lakással nem rendelkező csavargóig minden társadalmi rétegben megvan ez a csoport, és szerencsére nem a legmagasabb presztízsűekhez kötődik. Zárógondolatként: eddig az elmúlt évről beszéltem, de ha dd tegyek egy megjegyzést a következő évre. Mondtam, hogy nem könnyű az információs szabadság ombudsmanjának lenni Magyarországon, ugyanakkor nagyon szép feladat. Sokat kell még tennünk a közérdekű adatok nyilvánosságáért. Nagyon örvendetesnek tartom azt, hogy az egyik magyarországi megye - BácsKiskun megye - közigazgatási hivatala vezetőjének személyes kezdeményezése alapján jövő év januárjától egy új kísérlet indul meg ebben a megyében. Ezt a kísérletet munkacímként "kanadai modell"nek nevezzük. A lénye ge az, hogy minden önkormányzatnál, minden közhivatalnál - természetesen, amelyek önként részt vesznek ebben a kísérletben; ennek a jogi alapja olyan értelemben megvan, hogy erre az információsszabadságtörvény szerint joguk van a hivataloknak , ezeknél a szerveknél egy információs jogok megbízottja működne majd. Ez nem egy helyi ombudsman, hanem egy hivatali állás. Az információs jogok helyi megbízottja felel majd az adott hivatal információs politikájáért, elsősorban az információs szabadság terén, de az adatvédelemmel kapcsolatos ügyekért is felel. Megszűnik az a helyzet, hogy újságíró, állampolgár telefonál, szobáról szobára küldözgetik, és nem találja meg azt, akitől az információt joga van megkapni, mert az információs jogok megbízottjának személyes h ivatali kötelezettsége, hogy a törvényben meghatározott 815 napos és 30 napos határidőket betartva megadja a szükséges információkat. Elnézésüket kérem, hogy egy perccel túlléptem az ígért időt. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája ELNÖ K (dr. Szili Katalin) :
