Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának expozéja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolóhoz - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
44 ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Kaltenbach úrnak a beszámolót; egyben megadom a szót dr. Majtényi László adatvédelmi biztos úrnak, a J/5. számú beszámoló előadójának. Öné a szó. DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Tisztelt Karzat! (Szórványos derültség.) A feladatom az, hogy szóbeli kiegészítést fűzzek az 1997. évi beszámolómhoz. Amikor a beszámolót készítettem, illetőleg később, amikor erre a szóbeli kiegés zítésre készültem, arra gondoltam, hogy én a Magyar Köztársaság parlamentjétől hatéves mandátumot kaptam az információs szabadságjogok védelmére. Ennek a hatéves mandátumnak a fele telt el, és ez számvetésre késztetett engem. Ha önök visszaemlékeznek az 19 92es évre, amikor a parlament elfogadta az információs szabadságról és a személyes adatok védelméről szóló törvényt, vagy az 1995ös évre, amikor ombudsmanokat választottak, talán egyetértenek velem abban, hogy ebben az időben - talán még '95ben is - egy meglehetősen szűk szakmai csoport ügye volt, különösen a személyes adatok védelmének az ügye, de hozzáteszem, hogy az információs szabadság is, bár itt az ismeretek teljesebbek voltak. Úgy látom, ez nem történhetett volna meg mások segítsége nélkül - itt különösen a munkatársaim személyes segítségére gondolok , hogy ma az információs szabadság és a személyes adatok védelme a magyar társadalom ügye, nem pár száz kiválasztottnak vannak jogismeretei és jogtudattartalmai ezekkel a jogokkal kapcsolatban, hanem százezreknek és talán millióknak is; ami persze nem azt jelenti, hogy ezek a százezrek vagy milliók le is tudnának vizsgázni az adatvédelem dogmatikájából, de azt jelenti, hogy tudják, ki és mikor sértette meg ezeket a jogaikat, és tudják, hova forduljana k a panaszaikkal. Fel kell tennem azt a kérdést, hogy miért történt ez a szerintem nagyon jelentős változás a magyar társadalom jogtudatában. Biztosan nem az én - egyébként azt gondolom, hogy nagyjából közepes - képességeim nyilvánultak itt meg, hanem más tényezőt kell keresni, mégpedig azt, hogy ha már a visszatekintésnél tartunk, a magyar társadalom lassan tíz esztendeje a saját történelmét éli egy alkotmányos államban. Eljutottunk oda, hogy az alapvető jogaink immár nem függnek pártok, kormányok, politik ák jóindulatától. Ezek a jogaink megvannak, ezek a jogok nekünk járnak, és nem is jut senkinek eszébe, hogy ezektől a jogoktól megfosszon bennünket. Ez természetesen az alapvető jogokra vonatkozik. Amikor a tavalyi szóbeli kiegészítést fűztem az éves jelen tésemhez - ha van valaki a teremben, aki esetleg emlékszik rá , feltettem egy nem költőinek szánt kérdést: ez a kérdés úgy hangzott, hogy mit kezdjünk azzal a vélekedéssel, amely szerint láthatóan csökken a szabadságjogok iránti érdeklődés a magyar társad alomban, mintha a magyar társadalom elvesztette volna azt az erkölcsi szenvedélyét, kihunyt volna az az erkölcsi szenvedély, amely a szabadságjogok érvényesítését követelte a rendszerváltás körüli tüntetések transzparensein, majd a rendszerváltás utáni hón apokban. Ezzel a vélekedéssel én tavaly vitába szálltam, és azt a véleményemet hangsúlyoztam, hogy ez nem igaz. Ma egy másik vélekedést szeretnék felvetni - ez a vélekedés ugyancsak elterjedt a magyar társadalomban, hasonlóan ahhoz, amit az előbb idéztem. Ez pedig úgy szól, hogy mintha a szabadságot túlzásba vittük volna, mintha a szabadság biztosítékait is túlzásba vittük volna. Ehhez még egy altétel is járul, hogy a szabadság túlzásba vitele mellett mintha az információs szabadságjogokat is túlhangsúlyozn ánk. Ezzel kapcsolatban az emberi jogi és az alkotmányügyi bizottságban is kifejtettem a véleményemet, és nagy megelégedésemre szolgált az, hogy a bizottságok - talán egy szavazattól eltekintve - egyhangúlag osztották az álláspontomat, amely álláspont úgy szól, hogy nem vittük túlzásba a szabadságjogokat. Ami az információs szabadságjogokat illeti: a szabadságjogok nem olyan javak, amelyek egymás hátrányára érvényesülnek, ezek nem költségvetési források, hanem éppen ellenkezőleg: az információs szabadságjog ok érvényesülése egy sor szabadságjog, elsősorban első generációs, de
