Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának expozéja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolóhoz - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
41 Hadd kezdjem egy statisztikai adattal, ami a beszámoló egyik mellékleteként önökhöz eljutott. Ez az adat arról szól, hogy a hozzám érkezet t panaszok több mint 40 százaléka az önkormányzati szférából érkezik, pontosabban önkormányzati ügyekben született panaszként fogható fel. Ez a 40 százalék önmagában nehezen értelmezhető, nem tehető elé sem pozitív, sem negatív előjel, hiszen azt is mondha tnánk, hogy ez érthető, miután a polgárok közügyeik túlnyomó többségét az önkormányzatokkal bonyolítják le, a közügyek nagyon nagy hányada az önkormányzati szférában realizálódik. Nem is lenne érdemes említeni ezt az adatot, ha nem mutatna rá egy másik jel enségre, amelyik elsősorban az elmúlt évben váltott ki izgalmakat, vált közismertté. Arra gondolok, hogy az elmúlt év a lokális feszültségek, a konfliktusok éve volt. Nem akarom az önök emlékezetébe idézni mindazokat az ismertté vált és a sajtó által időnk ént talán túlságosan is a figyelem középpontjába vitt konfliktusokat, amelyek mindnyájunk előtt ismertek, de tény az, hogy ezek a feszültségek nem járultak hozzá az állampolgári közérzet javításához. Ezek a helyi konfliktusok azonban ráirányították a figye lmünket néhány tényre, néhány körülményre. Mi az oka ezeknek a konfliktusoknak, amelyek jellegükben nem egyszer etnikai konfliktusként interpretálódtak a sajtó által, azonban ha közelebbről szemügyre vesszük őket, akkor nyilván más elemek is megtalálhatók ezek mögött? Rámutat ez arra a tényre, hogy a helyi közösségek konfliktusmegelőző, feloldó képessége javításra szorul. Nincsenek stratégiáink, amelyekkel ezeket a feszültségeket csökkenteni lehet. Kilenc év önkormányzatiság után vannak olyan önkormányzato k, ahol olyan fontos területeken nem születtek koncepciók, mint például a lakásépítés, a szociális lakásépítés ügye, és egyes önkormányzatok esetében a munkahelyteremtés terén is lehetett volna többet tenni. (11.30) De rámutat ez arra is, hogy az 1990ben kialakított modell, a központi és a helyi hatóságok közötti munkamegosztás időközben szintén feszültségektől terhes. Egy üggyel kapcsolatban Gönczöl Katalin országgyűlési biztos asszonnyal közösen kezdeményeztük ennek a teherelosztásnak az ellenőrzését, új rafogalmazását, elvek megállapítását. Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt 9 évben a helyi önkormányzatokhoz számos feladat, számos hatáskör érkezett, és nem minden esetben teremtődtek meg az ezek megoldásához szükséges jogintézmények és eszközök, időnként a nyagi eszközök sem, ami nem növelte a konfliktusfeloldó képességet a problémák kezelésében, a helyi önkormányzatok képességeit, sőt időnként nehéz feladat elé állította őket. Éppen ezért a jelentésből levonható egyik tanulság éppen az, hogy át kell gondoln i a helyi önkormányzatok, egyáltalán az önkormányzatok feladatrendszerét. Ezt nemcsak az általam benyújtott jelentés mondatja velem, hanem - mint szakmabeli - tudom, hogy sokan vannak, akik hasonló szakmai véleményt hangoztatnak. Át kell gondolni, hogy vaj on bizonyos feladatok totális decentralizációja beváltottae a hozzá fűzött reményeket. Gondolok itt például az oktatásügyre, de mondhattam volna mást is. Meg kell oldani ugyanakkor az 1990ben és azóta - legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint ezt le het mondani - megoldatlan központi ellenőrzés kérdését. Szintén szinte közhely a szakmában, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, de különösen gazdasági ellenőrzése nem eléggé hatékony, hogy az eszközök hiányosak minden vonatkozásban, egyr észt a rendelkezésre álló személyzet, másrészt a rendelkezésre álló jogi eszközök vonatkozásában. Ez egyben átvezet bennünket egy másik problémára is, amely ebben a szférában jelentkezik, de természetét tekintve más. Ez az úgynevezett kisebbségi önkormányz ati rendszer kérdése, illetve ezen belül is az önkormányzati, a települési és a kisebbségi önkormányzati rendszer kapcsolatrendszere. A probléma szintén nem új keletű. Az elmúlt évi jelentésben is igyekeztünk ezt jelezni a tisztelt Országgyűlésnek, és java soltuk, hogy történjen meg a jogi környezet felülvizsgálata; elsősorban a kisebbségi törvényre gondolok, de természetesen ez önmagában nem elég, meg kell vizsgálni azt a jogi környezetet, amelyikbe a kisebbségi törvény többékevésbé beleilleszkedik. Sajnos , ez a feladat
