Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 15 (43. szám) - Pozsgai Balázs (MSZP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Miért nem támogatja a miniszter úr a mostoha időjárás miatt nehéz helyzetbe került cukorrépa-termelőket?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3992 határidőig átadásra a cukorgyárakban. Így a termelők közül nagyon sokan nem nyújthattak be pályázatot a rendeletben jelzett időpontig. Jelezni kívánom, hogy december 10én, tehát a lejárat napján mintegy 5900 hektár rép a volt még bent a földben, tehát szedetlen volt, és közel egymillió tonna volt a földszélen a depókban. Mindezek következtében a termelők egy jelentős csoportja önhibáján kívül nem részesülhet a cukorrépa minőséghez kötött ártámogatásából. Nagyon sajnálom, hogy a tárca nem hosszabbította meg a pályázat beadási határidejét a Cukor Terméktanács kérése ellenére sem, amely egyébként november 12én kelt, így a 6 tonna zöldcukorhozam fölött termelő gazdákat, akiknek még kint van a termésük, jelentős kár fogja érn i. Kérdezem a miniszter úrtól, hogyan kívánja a tárca kompenzálni a termelőket a jövőbeni hazai cukorellátás biztonsága és a cukorár stabilizálása érdekében. És arról is érdeklődöm, hogy miért nem tudta a tárca elérni a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Min isztérium illetékeseinél a pályázat határidejének eltolását a jövő év végéig. Úgy érzem, miniszter úr, hogy szándékai ellenére - mint ketrecbe zárt oroszlán - küzd az ágazatért, de ezek a GM és PM által meghatározott keretek olyan szűkek, hogy igazából ez az ágazat ebből a helyzetből nem tud kitörni. Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Interpellációjára dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr válaszol. Kérem képviselőtársaimat, hogy kísérjék figyelemmel a miniszteri választ. Miniszter úr, önt illeti a szó. DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm a kérdést, képviselő úr, de minde nekelőtt hadd jelezzem a Ház vezetésének, hogy ha olyan tájékoztatást fognak kiadni az interpellációkról, mint amilyet most adtak ki, hogy az első hatot feltüntetik név szerint, tárgy szerint és aszerint, hogy ki kell hogy válaszoljon a kérdésre, de ezt kö vetően csak neveket tüntetnek fel, akkor ne csodálkozzanak, ha a névből nem tud az ember következtetni, hogy ki és milyen tárgykörben igyekszik kérdést feltenni. (Kovács Kálmán: Ez is az ellenzék bűne!) De szeretném jelezni: nem okoz gondot, megválaszolom a kérdést, miután november 4én írtam alá az ezzel kapcsolatos FVMrendeletet, mint ahogy azt az előbb Pozsgai képviselő úr jelezte. És amint jelezte, nem egyedül voltam jogosult meghozni ezt a rendeletet, hanem a Pénzügyminisztériummal és a Gazdasági Mini sztériummal közösen, és szeretném jelezni, hogy ehhez beszereztük a Cukor Terméktanács, a MOSZ, az Agrárkamara, a Parasztszövetség, a gazdakörök és az ÉFOSZ hozzájárulását is, tehát egy teljes egyetértéssel meghozott rendelkezés az, amellyel kapcsolatban ö n tulajdonképpen amiatt interpellál meg engem, hogy miután egyes cukortermelők nem tudják betartani azokat a határidőket, amelyeket a Cukor Terméktanácstól kezdve minden érintett a pályázati rendszerben elfogadott, és ahol a kiértékelési határidő még csak ezután jár le, tehát december 18án - és tenném hozzá, mindez azért történt, hogy december 31éig még igénybe vehessék az érintettek a támogatást ; igazán nem tudom, hogy mit kér számon tőlem, mert azt, hogy egy határidőmódosításhoz a társminisztériumok nem járultak hozzá, tehát adott esetben sem a Pénzügyminisztérium, sem a Gazdasági Minisztérium, ezt nem lehet rajtam számon kérni. Én úgy gondolom, ennek ellenére önnek nagyon sok igazsága van abban, amit felvetett, mert a cukorrépa egy része még kint van a földeken, katasztrofális helyzet alakult ki a cukorfronton. Ennek elsősorban az az oka, hogy a világméretű túltermelési válság mindenképpen érinti a magyar cukortermelés helyzetét is, de legyen szabad megjegyeznem, hogy különös hangsúlyt kap az egész ké rdés akkor, ha a képviselő úr visszaemlékezne arra, hogy milyen beszédeket mondtam el én országszerte 1989ben, amikor figyelmeztettem mindenkit, milyen következményei lesznek annak, ha a cukorgyárak végül is idegen tulajdonba kerülnek. Most egy olyan hely zet állt elő, hogy akkor
