Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 15 (43. szám) - Erkel Tibor (MIÉP) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "Hanganyagot lopott? Meg kell-e ismernünk a média múltját a törvénykorrekció előtt?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HÁMORI JÓZSEF, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
3966 művészeti igazgató is - nem a szegények privilégiuma a tolvajkodás! Ennek a tolvajnak havi 1 millió után kellene adóznia . Ami mégis a lapok élére kívánta volna ezt a tettenérést, az a személy maga és a hozzá fűződő rádiós múlt, mert úgy ez az apróság igen naggyá nő. Persze a hír nincs a lapok élén, a média mélyen hallgat, hírzárlat van. Pedig ez nem magánügy, nem a Rádió be lügye - ez a tettenérés közügy! Az érintett személy, Szirányi János, különös körülmények között lett a Magyar Rádió elnöke. A HornKunczekormány első intézkedései közé tartozott, hogy az előző vezetőt, az intézmény gazdasági ügyeit állami pumpolás nélkül rendbe tevő Csúcs Lászlót eltávolította, majd 1994ben Horn Gyula a koalíciós partner, az SZDSZ véleményét ki sem kérve, ripszropsz kinevezte az új elnököt, Szirányi Jánost. A legmeghökkentőbb mégis a köztársasági elnökünk hirtelensége volt. Ő, aki korább an aggályosan vigyázott arra, hogy hónapok mérlegelése igazolja döntését - miszerint alkalmatlanok Antall József miniszterelnök médiaelnökjelöltjei , most azonnal aláírt. Így lett aztán a mostani tolvajból a korábbi rádióelnök. A művelet magabiztosan fol yt. A hangarchívum vezetője, Vámos elvtárs ugyanebbe az elvtársi körbe tartozik; a rajtakapást viszont megfigyelés előzte meg. A hajdani friss diplomás Szirányi Jánost volt egyetemi társai vitték be a Rádióba, hogy a nyomorból megmentsék. (Az elnök a cseng ő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Igen, tudom, köszönöm, az utolsó mondat következik... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr, kizárólag a kérdést legyen olyan kedves feltenni! ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm. Miniszter úr véleménye sz erint meddig kísért még a múlt a mindenütt, így a Rádióban is zavaró jelenlétével? Mert véleményünk szerint csak a médiatörvényen változtatni kevés lesz! Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr, köszönöm. Tájékoztatom k épviselőtársaimat, hogy nem fogom engedélyezni a túlterjeszkedést az önök rendelkezésére álló időn, amit a Házszabály az önök rendelkezésére biztosít. Válaszadásra megadom a szót dr. Hámori József miniszter úrnak. Miniszter úr, önt illeti a szó. DR. HÁMORI JÓZSEF , a nemzeti kulturális örökség minisztere : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdése két részből áll. Az első - hosszabb - kérdésével nem kívánok részletesebben foglalkozni, hiszen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztér iumának sem feladat, sem hatáskörét nem érinti. Úgy gondolom - és ebben egyetérthetünk , hogy szigorú és egyértelmű szabályok életbe léptetése nemcsak joga, de jól felfogott érdeke is a Rádió vezetésének, e szabályok következetes betartása és betartatása szintén - legyen szó bárkiről is, így az említett úrról. Fontos ez azért is, mert páratlanul értékes, egyszeri és megismételhetetlen hanganyagok védelméről van szó; azt hiszem, ezt nem is kell bizonyítani a jelenlévők előtt. Ami a kérdés má sodik - utolsó - mondatára vonatkozó vagy ebben összefoglalt részét illeti: a közszolgálati médiumok felülvizsgálatára a parlamenti pártok képviselőinek bevonásával média albizottság alakult. E bizottság áttekinti a rádiózásról és a televíziózásról szóló ' 96. évi törvény hatálybalépése óta felgyülemlett tapasztalatokat. A bizottság felkérte a törvény hatálya alá tartozó intézményeket, szervezeteket, érdekelteket, a képviselőket is természetesen, hogy észrevételeiket - amelyek a törvény hatálybalépése óta, t ehát három év óta gyűltek össze - és javaslataikat juttassák el a bizottsághoz. A válaszom tehát a képviselő úr utolsó mondatára - amely tulajdonképpen összegezte volna a kérdését - az, hogy igenis meg kell ismernünk a média múltját, az elmúlt három eszten dőt és azon
