Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ):
3865 megjelent interjú ja, amely annyira idevág, hogy engedjék meg, kéthárom mondatot felolvassak belőle. "Ebből az utóbbiból kell tehát fedezni az 5ös keretprogram 1 milliárd forintnyi ráfordítását. Tehát a korábbi ígéretekkel ellentétben a kutatásifejlesztési szféra elől vo nja el a kormányzat ezt a pénzt, nem pedig a közös EUcsatlakozási alapból. S ha azt nézzük, hogy a keretprogramban hazánknak juttatott jogok szerint a kutatásfejlesztésben érjük el először január 1jétől a teljes jogú uniós tagságot, ez a pénzügyi lépés nemhogy díjazná ezt az eredményt, de még bünteti is - méghozzá akkor, amikor az Európai Unió el is engedi hazánknak a befizetési kötelezettség egyharmadát. Úgy tűnik tehát, hogy a kutatásfejlesztésre, a tudományra szánt pénzeket ismét csak a maradékelv ha tározza meg annak ellenére, hogy november elején a fél kormány kivonult a magyar tudomány napján az Akadémiára, és mindenki ugyanazt az egy százalékot emlegette - mármint a GDP egy százalékát , amelyet el akarunk érni 1999ben." Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A XXI. század új kihívásaira és az Európai Unióba készülve nekünk is a tudás alapú gazdaság felismerését kell gondolkodásunk középpontjába állítani. Ekkor számíthatunk csupán arra, hogy nem leszakadunk a fejlett országoktól, hanem felzárkózunk hozzájuk. Összehangolt, megalapozott kormányzati intézkedéseket kell kidolgozni a világ fejlett térségeihez való fokozatos felzárkózás elősegítésére. A felzárkózási stratégia sikerének kulcsa a műszaki szervezeti és piaci innovációt segítő gazdasági és társadalmi fe ltételek kialakítása. Magyarországon, sajnos, még nem alakult ki a kutatásfejlesztés vázolt módon koordinált ösztönző rendszere. Ezért is van különösen fontos szerepe a közvetlen állami támogatásnak - és itt ne szégyelljük ezt a közvetlen állami támogatás t, hiszen mindenütt van, az Európai Unió valamennyi országában, igen jelentős mértékben , amelynek elfogadható mértékét a jövő esztendőre, 1999re a 325/242. számú módosító javaslatomban tervezett 5694 millió forinttal szemben, tehát a jelenlegi javaslatt al szemben 7194 millió forintban, tehát másfél milliárd forinttal megemelt összegben jelöltem meg, amely egy minimális összeg, és még mindig messze van attól, hogy ezt a kormány által ígért 1 százalékos GDParányt elérje. Javaslatom egyértelmű és világos i ndoka, hogy a tudományfejlesztésre, a kutatásfejlesztésre, műszaki fejlesztésre vonatkozó tekintélyes gyorsítást célzó kormányígéretekkel szemben e területen a költségvetési javaslat szerint még reálértéknövekedés sem tapasztalható, ami semmit sem mozdít ana el az alacsony, az európai uniós országok százalékos arányától messze eső magyar helyzet változtatása irányában. A hazai modernizáció szempontjából ezek a valódi kulcsterületek. Az OMFBpályázati rendszerek biztosítékot jelentenek a hatékony felhasznál ásra, sok tehetséges kutatófejlesztőnk foglalkoztatására, ami nagymértékben segítené kutatófejlesztőinknek a sajnos még mindig tartó elvándorlását is. Az állami kutatásfejlesztési kiadásokat még több éven keresztül jelentős mértékben kell növelni tehát, hogy 20022003ban arányuk valóban elérje az elképzelések szerint közben szintén növekvő, remélhetőleg legalábbis növekvő GDP másfél százalékát, ahogy ezt a kormányprogram ígéri. Ezzel az aránnyal még mindig az Európai Unió mostani átlaga mögött leszünk, és amit most is alacsonynak tartunk. Ugyanakkor a kis- és közepes vállalatok bevonása nélkül lehetetlen elérni a célokat. Bármennyire is szép és nagyszerű dolog, hogy vannak nagyvállalataink, elsősorban a multinacionális vállalatok - lásd a General Electri c, a Tungsramnak a kutatófejlesztő magyarországi bázisát vagy az Ericssonét, néhányat még sorolhatnék , mégis úgy érzem, hogy fél lábas marad ez a kutatásfejlesztés, ha nem tudjuk a hazai kis- és középvállalatokat is legalábbis a fejlesztésre - a kutatá sról már sokszor nem is beszélünk , de legalább a fejlesztésekre, a műszakifejlesztésre szorítani, ösztönözni. E vállalatoktól csak akkor várhatjuk kutatásfejlesztési kiadásaik jelentős növelését, ha közben nem romlik, nem is stagnál, hanem érezhetően j avul a kutatásfejlesztés szélesen értelmezett infrastruktúrája, innovációbarát, gazdasági szabályozási környezete, ha azt várják, hogy ebben a környezetben dolgozhassanak. Megjegyzem, az OMFBpályázatoknak mintegy 50 százaléka ilyen vállalkozások számára került kiadásra az elmúlt esztendőben.
