Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
3861 Összességében tehát, mint már említettem, sajátos átrendeződés indult be a területfejlesztés még nem teljesen kiforrott támogatási, segélyezési rendszerében, amelynek eredményei bizonytalannak látszanak. Az objektív elosztás helyett elképzelhető, hogy a szubjektív elemek erősödése fog bekövetkezni , amit nem tartok előremutató, demokratikus megoldásnak. Teljesen jogosnak tartom azokat a módosító elképzeléseket, amelyek a területfejlesztésre szánt eszközök mértékének bővítésére irányulnak, azt is természetesnek lehet tekinteni, hogy jelentős arányú á tcsoportosításra nincs mód, viszont azok a lehetőségek, amelyeket az 1999. évi költségvetés nyújt, számtalan bizonytalansági elemmel terheltek. Véleményem szerint egyetlen olyan módosító javaslatot sem lehet támogatni, amely mérsékelni kívánja a terület, régiófejlesztési forrásokat, mert nem gondolnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásra, hiszen egy jól megtervezett területfejlesztési politika és annak megvalósítása nagy szerepet játszhat a gazdasági eredmények növelésében és a csatlakozási szándékaink sikerében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak hozzászólásra jelentkezett dr. Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képvi selő úr. DR. NÉMETH IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Horváth János képviselőtársam távozott a hozzászólását követően. Az ő mondandója nagyon hűségesen mutatta azt, hogy a költségvetés koncepcióját és ar ányait tekintve milyen jelentős nézeteltérések vannak köztünk. Ő az infláció csökkenését az agrárgazdaság jó működésében vélte felfedezni, míg én személy szerint ezt katasztrofálisnak tartom az ágazat helyzete szempontjából. Ha a Statisztikai Hivatal elmúl t hónapban megjelent adatait megtekintjük, akkor látjuk: a mezőgazdasági felvásárlási árak alakulása az egyéves bázisszinthez képest csökkenést mutat nominálértékben. Tisztelt képviselőtársaim, ez azt jelenti, hogy egy év leforgása alatt, miközben az inflá ció 1415 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági termelők által felhasznált energia és az ipari eredetű termékek árának növekedése hasonló arányt mutat, a mezőgazdasági termelők nem tudták ugyanazt az árbevételt realizálni, amit az elmúlt évben. Ez azt je lenti számukra, hogy az önköltségük, a termelés önköltsége sem térül meg az idei évben; ha a gabonaárakat tekintjük, az átlagosan 15 ezer forint tonnánkénti árhoz képest az elmúlt évben 22 ezer forintos eladási árat tudtak realizálni. Miért katasztrofális ez, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert egy olyan ágazat, amely adottságait tekintve az Európai Unión belül is versenyképes lehetne, folyamatosan épül le. A költségvetés arányait ezért nem tartjuk megfelelőnek, és itt elsőként a piacra jutási támogatás csökkenésére szeretném felhívni az önök figyelmét. Ez a csökkenés azért következik be, mert a költségvetés tartalmaz egy olyan 11 milliárd forintos tételt, amelyről maga a szakminisztérium is elismerte, hogy nem realizálható, a szakminisztérium örül, ha e helyett a 11 milliárd forint helyett, amely a piacra jutási támogatás megtérülése rovatban szerepel, 3 milliárd forint bevétele származik. Ez azon gabonakészletek értékesítéséből realizálódna a következő esztendőben, amelyeket az idei garantált áras felvás árlás révén realizálnak. Ez, hallottuk, 70 százalékos mértékben hitelből valósul meg, a hitelt vissza kell fizetni, tehát csak azt a részét lehet visszaforgatni a költségvetésből, amely támogatásból realizálódik. Az elvvel mi egyébként egyetértünk, úgy gon dolom, hogy a piacra jutási támogatás rovatban magát az elvet kellett volna rögzíteni olyan tekintetben, hogy a megtérülő források az évi újrafelhasználása realizálható legyen. Ez annál is inkább szükséges, hisz a mezőgazdasági termelők a jövedelmüket első sorban nem támogatásból szeretnék megszerezni, hanem a termékeik eladási árából szeretnék realizálni. Ehhez természetesen arra lenne szükség, hogy a mindenkori kormányzat normál mederbe tudja terelni a termékértékesítés feltételeit, azok az ingadozások, am elyek az elmúlt
