Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - JAUERNIK ISTVÁN (MSZP):
373 kell , hogy azokat a szükséges változtatásokat végrehajtsuk a '94. évi XLV. törvényen, ami tartós , megnyugtató megoldást jelent ebben a kérdésben. Miért mondom azt, hogy még mindig nem jó így ez a törvényjavaslat, ahogy benyújtásra került? Azért, mert ez a javaslat csak és kizárólag - vagy majdnem kizárólag - az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellen es helyzet megszüntetését tartalmazza. Azért mondom, hogy majdnem kizárólagosan, mert egy kis ponton azért rendez egy más kérdést is, amely felmerült a gyakorlat során, mégpedig azt, hogy a hadirokkantak esetében, ha a járadékba besorolásuk változik, és id őközben változott, akkor ez nem jelenti azt, hogy az egyösszegű térítésre irányuló igényük újból megnyílik, és ha ez számukra pozitív, akkor az esetleges különbözetet megkapják. (10.10) Úgy gondolom, ez nem alkotmánybírósági kérdés, hanem a gyakorlat hozta föl, hogy ezt célszerű törvényben szabályozni, mert ez eddig is így volt, de a törvény nem mondta ki egyértelműen, hogy ez az igény, illetve - pontosan fogalmazva - az átsorolás nem keletkeztet újabb igényt. Úgy gondolom, ezt el kell fogadjuk, még akkor i s, ha tudom, hogy néhány hadirokkant számára kedvezőtlen ez a megfogalmazás, de úgy gondolom, belátható, hogy itt ez az egyösszegű térítés kárpótlási jellegű, egyszeri valami, és nem lehet állandóan fölnyitni ezt a kérdést. Természetesen hozzátartozik az, hogy minden hadirokkant a tényleges állapotának megfelelő járadékba sorolása után annak a járadékosztálynak megfelelő járadékot kap, tehát ő folyamatosan a valós helyzetének megfelelő járadékot kap. Itt tehát megint csak fontos hangsúlyozni, hogy csak az e gyösszegű térítési igénnyel kapcsolatos szabály az, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. Mi az, amit szerintem még bele kell építeni a törvényjavaslatba a módosítás során? A hadirokkantak, hadiözvegyek tekintetében az én ismereteim szerint nincs gond, ilye n észrevétel, panasz nem érkezett hozzám, tehát csak a hadiárvákkal és az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott hadigyámoltak és hadigondozott családtagok kérdésével kapcsolatban van gond. A gondot a jelenleg hatályos törvény 10. § (3) bekezdése ok ozza, mert ez a bekezdés az, amely szerintem nem szabályoz tökéletesen. Ez a 10. § (3) bekezdés azt tartalmazza: "Volt hadiárva az, akit szülőjének halála miatt hadiárvaként gondozásba vettek." Tehát a törvény e passzusa behoz egy új fogalmat, mégpedig a " volt hadiárva" fogalmát. Erre szükség van. Szükség van rá azért, mert az, aki a hadigondozásból kikerül, ma már nem hadigondozott. Tehát a hadigondozotti törvény értelmében, aki eléri a törvényben meghatározott életkort - vagy egyéb körülmények álltak elő , az ma már nem tekintendő például hadiárvának vagy hadigyámoltnak. Éppen ezért ennek a fogalomnak a behozása szükséges; hogy ezen személyeket - a volt hadiárvákat - ennek az egyösszegű térítésnek a körébe, tehát a rendszerbe visszahozzuk, ezt a fogalmat be kellett hozni. Ez idáig helyén is van. Ott van a gond, hogy leszűkítette ezt a kört, mégpedig azon személyekre, akiket gondozásba vettek. Mi ebből a gond itt, ma, a '90es évek végén? Megint kétirányú a probléma: az egyik probléma az, hogy vannak olyano k, akiket nem is vettek hadigondozásba; a másik pedig az, hogy vannak olyanok, akik nem tudják bizonyítani, hogy őket hadigondozásba vették. Meggyőződésem és a szocialista frakció meggyőződése az, hogy ezen személyek gondját, problémáját is orvosolni kell; főleg azért kell orvosolni, mert ők nincsenek már olyan nagy létszámban a társadalomban, hogy ennek az anyagi terhe olyan jelentős lenne, amit a társadalom nem tud vállalni. Ennek a társadalomnak, ennek a parlamentnek néhány százmillió forintos kiadás nem jelenthet olyan feladatot, amelyet ne lehetne megoldani! Nézzük az első körbe tartozó személyeket! Ők azok, akiket nem vettek hadigondozásba. Több oka lehet annak, hogy egy hadiárvát a '40es évek végén, az '50es évek elején nem vettek hadigondozásba. Mi lyen okok lehetnek ezek, és méltányolhatóake ezek az okok? Úgy gondolom, hogy egyértelműen méltánylandóak ezek az okok, mégpedig azért, mert többen kerestek meg ilyen ügyben, hogy segítsünk, és elmondták a problémájukat. Nagyon jó volt, hogy engem is és t öbb képviselőtársamat fölkerestek volt hadiárvák ilyen ügyben, mert mi, akik sokkal később születtünk, nem ismerhettük azokat a történelmi helyzeteket, amelyek akkor voltak.
