Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Szalay Gábor (SZDSZ) - a pénzügyminiszterhez - "Mennyit ér elpusztított mártírjaink élete?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
3629 összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről és ütemezéséről külön törvény rendelkezik. Külön erről szóló törvény végül is nem született, de a kormány a jövő évi költségvetés LVIII. §ában kívánta rögzíteni a kárpótlás összegét, ezt a megalázóan alacsony 30 ezer forintot. (15.10) Nyilvánvaló, hogy egy aljas okból, politikai indítékból szándékosan kioltott emberi életet teljesértékűen megváltani nem lehet, legfeljebb jelképesen. Ez azonban nem lehet magyarázat arra, hogy a jelképes összeg viszont minden elképzelést alulmúlóan alacsony, megalázóan alacsony legyen. A szóban forgó korszak áldozatainak feleségei, gyerekei többségében már maguk is idős, elesett és igen kispénzű emberek, akik hosszú hónapok óta a Kárpótlási Hivatal jogerős határozatával kezükben várták, h ogy a beígért külön törvény a lényegről, a kárpótlási összegről is rendelkezzen. Ez most megtörtént. Emberek, hozzátartozók fájdalmát ennyire aligha alázta még meg kormány. Kérdezem az államtitkár urat: jó lelkiismerettel tudjae megerősíteni, tisztelt áll amtitkár úr, hogy erre a célra semmivel nincs több pénz, sem idén, sem jövőre, sem semmikor? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót államtitkár úrnak válaszadásra és a képviselőtársakat kisebb h angzavarra intem (Derültség.) , pontosabban csöndre intem. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bár az ön kérdését hallgatva most fölvetődik bennem, hogy azok után, hogy '94ben az el őző kormány azt ígérte, hogy nem lesz több kárpótlás, mégis éveken keresztül húzódott, majd '97ben megszületett az újabb kárpótlási törvény, jogos lenne az a kérdés, hogy miért nem került sor az elmúlt négy esztendőben ennek a kárpótlásnak a rendezésére, mégis a kérdésének a lényegi elemére kívánok most válaszolni. Örök igazság, hogy az élet pénzben senki számára nem mérhető, ez még inkább igaz az élet elvesztésére, legyen az akár több millió forint is. Nyilván ez az az összeg, ez az alapja az ön felvetésé nek, szembeállítva a korábbi kárpótlási kifizetések nagyságrendjét a jelenleg a költségvetési törvény keretében kárpótlás címén szereplő összeggel. Engedjen meg egy rövid áttekintést ebben a kérdésben! A '97. évi XXIX. törvény lehetőséget teremtett arra, h ogy a kárpótlásra jogosultak kárpótlási jegy helyett ismét választhassák az életjáradéki formát, ugyanakkor kiterjesztette a kárpótlásra jogosultak körét is; utóbbinak a lényege, hogy az egyösszegű kárpótlásra jogosultak köre kibővült. Ugyanakkor a második világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történő deportálásért a szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 10 százalékkal magasabb összeg jár. Ebből kitűnik, hogy nem is az életvesztés anyagi formájú kompenzálása volt a cél azzal, hogy a kárpótlásról rendelkező törvénymódosítás az életvesztésért 3 milliárd forintot biztosított a '97. évi XXIX. törvényben 1998. évi kifizetésre. Tájékoztatom továbbá önt és a tisztelt Házat arról, hogy a Kárpótlási Hivatalhoz beadott kérelmek tú lnyomórészt a beadási határidő utolsó napjaiban érkeztek, nagy többségük hiányos adatokat tartalmazott. Ennek figyelembevételével az Országgyűlés a kárpótlás összegét meghatározó törvényjavaslat benyújtásának határidejét azért módosította ez év októberére, hogy a hiánypótlást követően hozhasson érdemi döntést az egy sérelmet szenvedettre jutó kifizetés teljesítésekor. A Kárpótlási Hivatal megszűnésével a Központi Kárrendezési Iroda mint jogutód vette át a feldolgozási feladatokat. Való igaz, hogy az átállás némileg lelassította a munkafolyamatot, de hangsúlyt kell adni annak, hogy a hiánypótlási eljárás még mindig folyamatban van, annak befejezése 1999re tolódik. Így annak fedezetét az 1999. évre ismételten biztosítani kell.
