Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3575 éljen a szívében az a lelkiismeret, amely lelkiismeret az e jogokban, e dokumentumban foglaltak betartására, érvényesítésére legalábbis késztet mindnyájunkat, ezért - ahogyan erre ugyancsak többen utaltak - ez a dokument um egyszerre hívők és hitetlenek közös dolga. Nem árt ugyanakkor néha kézbe venni magát a dokumentumot is, és nem pusztán dicsérőleg szólni róla, mint a világ eszmetörténetének egyik fontos dokumentumáról. Nem árt például elővenni a 13. cikk 2. §át, amely különösen a délszláv háborúk hatását tekintve és a délszláv háborúk időszakában fontos aktualitással üzeni a számunkra, hogy minden személynek joga van minden országot - ide értve saját hazáját is - elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni. Nem árt p éldául időnként fellapozni a dokumentum 18. cikkét, amely azt mondja, minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, e jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát is, valamint - és ezt eme lem ki - a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek nem pusztán a Magyar Köztársaságra mint aláíróra és megerősítőre kell hogy vonatkozzanak, hanem mindazokra az országokra, amelyek Európa boldogtalanabbik keleti felén velünk együtt, de nem velünk azonos esélyekkel az euroatlanti integráció útját járják. Végezetü l nem érdektelen fellapozni a 19. cikkelyt sem, amely azt mondja, hogy minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nél kül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. Amikor tehát ötven esztendő távlatában, az azóta bekövetkezett soksok regionális háború és soksok biztonsági kockázat, soksok veszély tapasztalatainak sötét fé nyében, komor felhői alatt áttekintjük azt, hogy mit adott az emberiségnek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, még inkább nem kis szomorúsággal és nagyon rossz érzéssel visszatekintünk arra, hogy mit adhatott volna a nyilatkozat, ha többen tartják be a részes országok közül, ha többen tartják be mindazok közül, akik aláírásukkal hitelesítették, és ha többen tartják be azok közül, akikben él vagy élt volna az a bizonyos lelkiismeret. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum részéről - mint említet tem - a mi nyilatkozattervezetünket mintegy kiegészítőnek tekintem ehhez a nemzetközi dokumentumhoz, mégpedig azért, mert túl a közös fogalmazvány megfogalmazásain, túl azon, ami benne van és ami a bizottsági üléseken kikimaradt, azon túlmenően amellett, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése mint a magyar nép demokratikusan megválasztott parlamenti képviselőinek összessége ismét hitet tesz az egyetemes nyilatkozatban lefektetett alapelvek mellett, amellett öt olyan ponttal, gondolattal, eszmével is kiegé szíti ezt, ami a nyilatkozatba eredetileg, születése idején nem kerülhetett, vagy az ellenérdekeltek - mert ilyenek is lehettek, és tudom, hogy voltak - közül sokan nem kívánták, hogy belekerüljenek. Az első gondolat az, hogy a XXI. század küszöbén mi, a M agyar Országgyűlés képviselői elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a világ számos országában ma is nap mint nap megsértik az alapvető emberi jogokat. Volt egy vita az emberi jogi bizottságban - kicsi vita, de fontos észrevételek sorozata - arról, hogy "elfogad hatatlannak" vagy "megengedhetetlennek" tartjuk, és amellett maradtunk, hogy az "elfogadhatatlan" jelző azért pontosabb, mert függetlenül attól, hogy megengedhetőke vagy sem azok a jogsértések, amelyek minden nap milliószámra történnek a világon, az nem m érték vagy mérce kérdése, hanem számunkra alapvetően elfogadhatatlanok - mint a nyilatkozat szellemével ellentétes cselekmények. Ártatlan emberek milliói válnak a politikai terror, az erőszak, a szegénység és a nyomor áldozatává, a környezet egyre általáno sabb szennyezése a jövő nemzedékeit is fenyegeti. A második gondolat az, hogy jogsértő, hátrányos megkülönböztetés, előítéletesség, gyűlöletkeltés sújtja, sőt időnként létében veszélyeztetheti a nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és más
