Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TÍMÁR GYÖRGY
3539 A törvényjavaslat a büntetőjog egészének szigorítása mellett a büntetőjogi megtorlást helyezi előtérbe mint büntetési célt. Ebben látja elsősorban a bűnözés elleni küzdelem sikerét a törvényjavaslat. Úgy tűnik, az előterjesztés a bűncselekményt eltúlzottan jogi jelenségnek tartja, azaz az ellene irányuló küzdelemben is a jogi jellegű eszközöket helyezi előtérbe. A javaslat 5. §a az életfogytig tart ó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket módosítja. Az életfogytiglani szabadságvesztésnél a javaslat a 1993. évi módosítás előtt hatályban volt rendelkezésekhez hasonlóan 20 évben állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját . Ezzel magam is egyetértek, de aggályosnak tartom, hogy a bíróság az ítéletben a feltétes szabadságra bocsátás lehetőségét akár ki is zárhatja. Álláspontom szerint a bíróság az ítélet meghozatalakor nem képes előre látni azt, hogy az elkövető átnevelésére , megjavítására egyáltalán vane esély, hiszen a 20 év a személyiséget teljesen átformálhatja. Mondhatnánk, az esetek többségében 20 év múltán az az ember már nem az, akit a bíróság annak idején elítélt. Persze ez abban az esetben nem szempont, ha a büntet és céljai közül a nevelési funkciót elhanyagolhatónak tartjuk, és nem vesszük figyelembe, hogy a büntetés a szó tágabb értelmében a nevelés, a magatartás és a tudatformálás eszköze. A ténylegesen életfogytig tartó büntetés ily módon történő szabályozása eg yéb kételyeket is ébresztett. Mégpedig azt, hogy ha már az ítélet kihirdetésekor világossá válik, hogy az elítélt soha nem szabadulhat ki a fegyházból, akkor ennek az embernek a továbbiakban minden mindegy. A szabadulás reményétől megfosztott rabok esetleg kezelhetetlenné válnak; nem csak a büntetésvégrehajtási intézményen belüli bűncselekmények elkövetésének esélye növekedhet, de ugyanígy fennáll a szökési kísérletek elszaporodásának a lehetősége és veszélye is. A másik érv, amely a feltételes szabadságra bocsátás kizárása ellen szól, az őrzés feltételeinek megteremtésével kapcsolatos. A törvénytervezetből megismerhettük az életfogytiglan elítéltek különleges fogva tartásával kapcsolatos kiadásokat. Ez is és általában a túlzottnak mondható szigorítások jel entős költségvetési terheket rónak az országra. Adat van arra, hogy egyetlen életfogytig tartó ítélet miatti egy évi költség 10 millió forintot is kitehet. A többletköltségek arányban állnake a várt vagy a remélt eredménnyel? Ez nem tudható pillanatnyilag . Tudomásom szerint az 1999. évi költségvetés az ezzel kapcsolatos fedezetet nem biztosítja, holott a január 1je után indult eljárásban a javaslat elfogadása esetén akár már ki is szabható a ténylegesen az élet elfogyásáig tartó szabadságvesztés is. Ezért úgy tűnik, ez is csak egy gesztus a társadalom felé és nem egy átgondolt koncepción alapuló, szakmailag kellően indokolt javaslat. Mindezek alapján nyújtottam be a törvényjavaslat e szakaszához módosító indítványt, amelyet az előterjesztő nem, de az alkot mány- és igazságügyi bizottság egyharmada támogatott. A módosítás érinti az egész törvényjavaslat koncepcióját, de álláspontom szerint jobban igazodik alkotmányos rendünkhöz és a strassbourgi egyezmény szelleméhez. Összegezve: nem a társadalom büntetőjogi védelmét, hanem annak technikáját vitatom ezzel. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra jelentkezett Tímár György úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A z Ábrahám doktor által előadottakkal kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a büntetés kiszabásának nemcsak speciális, hanem generális prevenció elérésére vonatkozó céljai is vannak. Amikor álhumánumtól vezettetve az elítélt alapvető emberi jogait kívánj uk vagy kívánják egyesek előtérbe állítani, akkor nekem rá kell kérdeznem arra a fontos szempontra, hogy mi van az áldozat jogával. Megdöbbentő ez a kérdés! Azonban rendkívül fontos, hogy amikor a bűnös megjavulásáról, esetlegesen a társadalomba való siker es visszavezettetéséről van és lehet szó, akkor fel kell hogy merüljön a teljes kárrendezés lehetősége vagy már ellehetetlenültségének a kérdése is.
