Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA
3523 Én tisztelettel azt kérném, még egyszer gondolják végig ezt a javaslatot, esetleg valamilyen bizottsági módosítóval talán tovább lehetne finomítani, de meggyőződésem, hogy ez mutatna abba az irányba, hogy tényleg ösztönözzük a fiatalokat a gyermekvállalásra, és közben nem rendül meg az anyagi b iztonságuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Következik dr. Surján László képviselő úr, Fidesz. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Farkas Imre képviselőtársam hozzászólása alatt nyomtam meg a gombot, és csak nagyon röviden szeretnék reagálni. Hajdanában, amikor még működött a korábbi szociális rendszer, akkor is az volt a helyzet, hogy a nem kereső, de a családi pótlékból kinövő gyermek nem változtatta meg azt a besorolási kategó riát. Magyarán, ha a három gyerek közül az egyik egyetemista lett, akkor a két gyerek a háromgyerekesekre megállapított családi pótlék kétszeresét kapta. Ebben a törvényben is ez van leírva. (Göndör István: Nem!) Tehát a képviselő úr módosító indítvá nya kiterjeszti ezt a dolgot, nem foglalkozik azzal, hogy a kinövő gyermek állásban vane vagy egyetemre jár, de az eredeti állapot az volt, hogy a felsőoktatásban részt vettek után lehetett számolni, és ez a törvény a 12. § b) pontjánál visszahozza. Tehát most arról van szó, hogy mi visszaállítottuk azt, vagy visszaállítja a parlament, ha átmegy a törvény, ami volt, de a további kiterjesztés jelen pillanatban nincs benne. De én nem emlékszem arra, hogy keresőképes és de facto kereső fiatalember, munkaválla ló húszéves ember ebben a helyzetben lett volna, mint ahogy ezt képviselőtársam most javasolta. A gondolat egyébként érdekes és fontos, de más vonatkozásokban is azt gondolom, hogy a egyetemista, főiskolai hallgató világa más világ, ott az ösztöndíj oldalá ról kell megközelíteni a kérdést. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Mécs Imre képviselő úr következik. Kétperces vagy rendes felszólalás? (Mé cs Imre: Azt hiszem, rendes felszólalásra.) Tessék! Mécs Imre képviselő úr. (Béki Gabriella és Farkas Imre: Kétperces!) Bocsánat! Akkor Béki Gabriella képviselő asszonyt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, erre az úgynevezett - csúnya kifejezés sel - "maradvány gyerek" témára reagálni szeretnék, mert nekem ebben a kérdésben Farkas képviselőtársammal is vitám van. Annak idején, amikor úgy rendeztük ezt a kérdést, hogy a tényleges helyzet legyen a mértékadó az ellátás mértéke szempontjából is, amel lett nagyonnagyon racionális érvek szóltak. Ki lehet nyitni ezt a kérdést, és vissza lehet rendezni a korábban élő gyakorlathoz, erre utalt Surján képviselőtársam. Való igaz, a továbbtanuló gyerekekre hivatkozik a törvény és visszarendezi az állapotot. De én ezzel a megoldással is elégedetlen vagyok, mert ez abból indul ki, mintha egy gyerek vagy továbbtanulna, ha felnőtt vagy dolgozna, ha felnőtt, és ehhez képest van egy harmadik kategória - sajnos, ma meglehetősen nagy lélekszámú, sokaságú kategória , a munka nélküli gyermek kategóriája, aki valamilyen iskolát elvégzett, lehet, hogy csak általános iskolát, és utána nem tud elhelyezkedni, és ugyanúgy gyerek a család számára, ugyanúgy el kell tartani. Tehát én azt a kérdést vetem fel: ha ezt a dolgot kinyi totta a kormánypárt, akkor miért nem rendezte megint csak egyértelműbben, úgy értem, hogy az egyenlőség irányába elmozdulva? Én kétféle megoldást tudok elfogadni: vagy azt, hogy maradjon az ellátás azon a mértéken, amit a kiskorú gyerekek tényleges száma m eghatároz, vagy legyen kinyitva valamilyen életkorig, de akkor ebbe a szövegváltozatba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bele
