Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS
3496 Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, önt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Váltig keresem azokat a motivációkat, amikkel a kormánypárti képviselők meg tudják győzni önmagukat, hogy e z egy jó út, és tulajdonképpen kétfajta típusú motivációt tudok feltételezni. Az egyik egy nagyon naiv idealizmus. Elhiszem, elfogadom Vasvári vagy Révész Máriusz képviselőtársam részéről, hogy ez a naiv idealizmus működik bennük, amikor azt hiszik, hogy e lég átkeresztelni ezt a családi pótlékot iskoláztatási támogatássá, elég végiggondolni ezt az iskoláztatási kényszereszközt - és akkor majd utána mindenki jó útra tér. (Zaj.) De ugyanakkor van egy másik aspektusa a dolognak, az ugyanis, hogy egy nagyon dur va, negatív diszkriminációs folyamatot indít el a dolog, aminek mentén ez a kormány még inkább magukra hagyja azokat a családokat, akik végképp rossz helyzetben vannak, mégpedig azért, mert nem hajlandó föltenni azt a kérdést, hogy mi lesz azokkal, akik - miért, miért nem - nem térnek jó útra, nem tudnak sem nyolc nap alatt, sem néhány hét alatt, sem néhány hónap alatt olyan pozitív változtatásokat elindítani a család életében, amitől aztán a kormány kedvére működne a dolog. (18.00) Nekem tényleg szent megg yőződésem, hogy a kormány nem teheti meg, hogy így avatkozik bele a folyamatokba. Surján képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a jogokat a kötelességekkel össze kell kapcsolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , de hát ezek öss ze vannak kapcsolva, külön az oktatási törvényben, ahol van jog az iskolába járásra, és van következménye annak, ha valaki nem tesz eleget a tankötelezettségnek, és külön a családi pótlékról szóló törvényben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az id ő leteltét.) , ahol van joga ahhoz, hogy... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő Asszony! Sajnos a kétperces hozzászólási időkeret... BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): ...állami segítséget vegyen igénybe a család. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megadom a szót h ozzászólásra Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségéből. BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon örülök, hogy Surján László ennyire elégedett önmagával és a Fideszkormánnyal. Ami az adóbehajtással kapcsolatos kiváló eredményeket illeti, amelyek állítólag máris bekövetkeztek az adórendőrséggel kapcsolatos ellenzéki kritikák miatt, azért arra hadd emlékeztessem Surján László képviselő urat, hogy az adóbevételeknek ez a dinamikus emelkedése az első félévben is megfigyel hető volt, amikor még nem lehetett tudni, hogy a még bizonytalan létezésű, Fidesz vezette kormány milyen javaslatokat fog tenni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bizonytalan?!) , arról nem is beszélve, hogy ezeket a javaslatait a választásokig gondosan tit kolta. Ami pedig a most tárgyalt kérdést illeti, Révész Máriusz úr beszélt itt a kényszerről mint fontos eszközről, és utána Surján László képviselő úr azt mondja, hogy mi nem kényszerről, hanem csak ösztönzésről beszéltünk. Nos, én azt hiszem, tisztelt Or szággyűlés, hogy itt tényleg egyfajta filozófiáról van szó, arról a filozófiáról, amely alapjában véve a rossz pedagógushoz hasonlít, akinek más eszköze nincsen, ezért rendszeresen a nádpálcához nyúl; az élet legkülönbözőbb területein ez a kormány a nádpál cát tekinti a legfontosabb és egyedül hatékony eszköznek, méghozzá, hadd tegyem hozzá, az oda nem való nádpálcát. Mert ha valakit szabadságvesztésre ítélnek, akkor nem automatikusan tiltják el a közügyektől, hanem erről a bíróság külön rendelkezik.