Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - GÖNDÖR ISTVÁN - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA
3489 Képviselő Úr! Kérem, folytassa a hozzászólását! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnö k asszony. A 37. § (3) bekezdésében a Tákisz is és a MEP is hivatkozva van mint kifizetőhely. Tehát úgy gondoljuk, ha ez a törvényjavaslat egy egységes egész, akkor az értelmező rendelkezések között ennek a két szervezetnek feltétlenül meg kellene jelenni. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy vizsgálja felül a bizottságban tett nemleges javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak megadom a lehetőséget hozzászólásra Révész Máriu sz képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igazából Bauer Tamás képviselőtársam javaslatához szerettem volna hozzászólni, de a szünet ebben megakadályozott. Úg yhogy engedjék meg, hogy két percben visszatérjek arra a vitára, amit már oly sokszor lefolytattunk, viszont azt gondolom, hogy néhány szót még szólni kell ebben a témában. A szociális ellátórendszernek nagyon fontos feladata, hogy a rászorulókat visszavez esse a társadalom normális életébe. A FideszMagyar Polgári Párt, illetve a kormánykoalíció úgy gondolja, hogy akkor segítünk igazából a gyerekeknek, a rászorulóknak, hogyha nemcsak azt biztosítjuk számukra, hogy 18 vagy 20 éves korig a családi pótlékot al anyi jogon megkapják, hanem igazából az jelenti a segítséget számukra, hogyha azokat a gyermekeket is rákényszerítjük arra, hogy iskolába járjanak, akik netalán nem túl lelkesen teszik ezt. (17.20) Akkor segítünk igazából, ha nem azt érjük el, hogy húszéve s korukig fizetjük nekik a segélyeket, és azalatt elvégzik a 3. vagy az 5. osztályt, hanem az az igazi segítség, és akkor tudnak elindulni eséllyel az életben, ha elvégzik legalább a nyolc osztályt. Ezért van ez a törvényjavaslat. Ma ugyanis azok, akik önk ormányzatban dolgoznak, érzik, hogy igazából az önkormányzatoknak nincs érdemi lehetőségük arra, hogy a szülőket rávegyék, hogy a gyermeküket küldjék el az iskolába. Az általános vitában a hozzászólásomban azt mondtam, hogy ez a javaslat arról szól, hogy m i a rászorulóknak nem halat kívánunk adni húszéves korukig, hanem halászni kívánjuk megtanítani őket. Azt hiszem, hogy akik önkormányzatban dolgoznak, azok érzékelik, illetve értékelik, hogy ez a törvény így született meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormányp ártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszön öm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita ebben a szakaszában egyetlen érdemi kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez az iskoláztatási támogatás. Bauer Tamás képviselőtársammal nagy számban adtunk be módosító indítványokat, amelyek egyetlen közös célja, hogy ebből az előterjesztésből az iskoláztatási támogatást kigyomlálják, amely számos helyen említésre kerül a törvényjavaslatban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iskoláztatási támogatás - amely nem egyszerű átkeresztelése a családi pótléknak, ahogy errő l az előző felszólalásában Bauer Tamás hosszabban beszélt - ne maradjon benne a törvényben, mert nagyon komoly problémákhoz vezethet. Miért rossz ez a gondolat, amelyről a Házban már rögtön a választások után egy országgyűlési határozati javaslat kapcsán h osszan vitatkoztunk? Nagyon röviden szeretném megismételni azokat az elvi kifogásokat,
