Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslat, valamint az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3458 Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Hegedűs Lóránt ké pviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja. Ezzel el is fogytak az írásban korábban bejelentett vezérszónokok. Ezenkívül még ketten jelentkeztek írásban: Gyuricza Béla a FideszMagyar Polgári Párt és Mécs Imre a Szabad Demokraták Szövetsége részéről jele zte felszólalási szándékát. Aki még fel kíván szólalni, kérem, hogy a gomb megnyomásával jelezze ezt. Köszönöm szépen. IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bibó István "Eltorzult magyar alkat - zsákutcás magyar történelem" című tanulmányában az 1867es kiegyezésről írja, hogy Deák felfogása, miszerint az 184849es forradalom és szabadságharc miatt nem rendezhető közös ügyeket - hadügyet, külügyet és pénzügyet - tettek közös üggyé, alapve tően téves, hiszen ezek a duális rendszer jogi keretei között nem közös üggyé, hanem a Habsburg császári udvar belügyeivé váltak. Innen egyenes út vezetett - nemcsak Bibó, hanem Szabó Dezső, Németh László és Ady Endre szerint is - a történelmi magyar állam felosztásáig, Trianonig. Állami szuverenitásunk legdöntőbb pilléreiről, garanciáiról mondtak le a kiegyezés támogatói, s ezáltal odaláncolták Magyarországot a legkritikusabb élethelyzetre nézve is - első világháború - egy haldokló birodalomhoz. A Magyar I gazság és Élet Pártjának megítélése szerint a NATOhoz és az EUhoz történő csatlakozásunk hasonló módon lemond állami szuverenitásunk eme legdöntőbb pilléreiről. A NATOcsatlakozással összefüggésben beterjesztendő alkotmánymódosítás a történelem ódivatú k acatjai közé kívánja sorolni 1848. március 15ének magyar polgári forradalmát, s azon követelését, miszerint magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el tőlünk. A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló T/459. számú törvényjavasla t mindezek értelmében szintén magyar állami szuverenitásunk feladásának egyik mérföldkövét jelenti. Azzal természetesen egyetérthetünk, amit szocialista képviselőtársunk mondott: korrektül kidolgozott, kifaragott mérföldkőről van szó, egyeztetve a nemzetbi ztonsági szolgálatokról szóló törvénnyel. A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvény a NATOval és az EUval kötött biztonsági megállapodásban rögzített kötelezettségek teljesítésének kereteit teremti meg, és - véleményünk szerint - éppen ezáltal leh etetlenné teszi a nemzeti érdek érvényesítését. Aligha jelentheti a magyar szuverenitás megőrzésének irányát egy ilyen törvény elfogadása, mely szerint nincs más lehetőségünk, mint EU- és NATOtitkok őrzése. Az elmúlt héten rendezett NATOkonferencián megf ellebbezhetetlen igazságként hangzott el, hogy a NATOcsatlakozás alapvető nemzeti érdek. Történelmi időkre visszatekintve legtöbbször mindig a hatalmon lévők értelmezték a nemzeti érdeket, azonban később a történelem ezt megfelelő helyére rakta. Hiszen an nak idején alapvető nemzeti érdeknek minősítették az első világháborúba vagy a második világháborúba történő belépésünket is. A NATOcsatlakozásnak mint alapvető nemzeti érdeknek a feltüntetése legtöbbször arra a népszavazásra való hivatkozással történik, melyet a nyugati sajtó jelentős része undorító NATOpropagandának minősített, noha erről a hazai - ezen NATOpropagandát végző - tömegtájékoztatás mélyen hallgatott. A Magyar Igazság és Élet Pártja tagjainak, a nemzeti radikalizmus képviselőinek mérhetetle n csalódást jelentett, hogy annak idején a mai kormánypártok ellenzékként feltétel nélkül csatlakoztak a NATOcsatlakozást támogatók táborához. Mindehhez hozzá kell tennünk, ez viszont nem csalódás számunkra: a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokratá k Szövetsége, akiknek kormánya a feltétel nélküli NATO- és EUcsatlakozást képviselte az előkészítő tárgyalásokon - és ezáltal pozicionálisan kritikus helyzetbe hozták a jelenlegi Orbánkormányt , a nemzeti érdek minimális képviselete szempontjából tűrhet etlen módon, olcsó politikai zsarolásként kezeli az általunk egyébként nem támogatott, a nemzet függetlenségét
