Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ
3419 egyes képviselők az őket a parlamentbe küldő választók egészét büntetik meg, az ő akaratukkal, a népszavazás során kinyilvánított né pakarattal helyezkednek szembe. Végezetül: a miniszter asszony rámutatott arra a helyzetre, amelyet az alkotmánymódosítás elmaradása létrehozhat. Tulajdonképpen a szavak szűk értelmezése mellett a NATOcsatlakozásra valóban sor kerülhet az alkotmány rendel kezéseinek módosítása nélkül is. De lényegében ez egyfajta alkotmányos blokádot jelent az ellenzék részéről, hiszen amennyiben - az elmúlt hetek példája igazolja - öthat géppuska külföldre szállításához, néhány katona Magyarországra történő beengedéséhez, állomásozásához vagy a magyar fegyveres erők néhány tisztjének külföldre küldéséhez országgyűlési határozat szükséges, és ez a hatályos alkotmány szerint egyébként egy kétharmados többséggel meghozandó határozat, abban az esetben nyilvánvaló, hogy ezek a döntések aktuálisan nem születhetnek meg. És ha ezek aktuálisan nem születhetnek meg, akkor lényegében az ilyen jellegű törvényjavaslatok vitájával megbénítják az Országgyűlés munkáját. Úgy gondolom, hogy ez a fajta ellenzéki magatartás azt a kérdést is fe lveti egyébként, hogy valóban akarjae az ellenzék a NATOhoz való csatlakozást, vagy egy olyan kényszerpályán van, amikor kinyilatkoztatás szintjén lényegében kénytelen ezeket a nézeteket vallani, de amikor a gyakorlati lépésekre kerül a sor, akkor, úgymo nd, a jutalom elmarad. Az pedig furcsán értelmezhető megnyilatkozás, amikor az ellenzék gálánsan felajánlja szavazatait egy olyan törvényjavaslat megszavazásához, amely törvényjavaslathoz tulajdonképpen az ellenzék szavazataira nincs is szükség (Bauer Tamá s: Melyik az?) , de kétségtelenül a nemzeti konszenzus kifejezéseképpen mégiscsak fontos. (9.50) Itt a nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslatra gondolok, amely tekintetében konkrétan elhangzott, hogy azt viszont hajlandó az ellenzék megszava zni. (Dr. Lamperth Mónika: Az is kétharmados!) Kérem tisztelettel és reménykedem abban, hogy az ellenzéki pártok az újdonság erejével ható álláspontjukat ezekben a kérdésekben felülvizsgálják, és hamarosan, az ötpárti konszenzus létrejöttével az alkotmány a törvényjavaslat szellemének és betűjének megfelelően módosítható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kovács László frakció vezető úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Gyimesi Képviselő Úr! Csak néhány dologban szeretném az ismereteit bővíteni. Az első: mi nem a barátilag kinyújtott kézbe haraptunk bele - mert ilyen kinyújtott kézről nem is volt szó , mi az ütésre lendülő kezet fogtuk meg. Itt ennyi történt. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Feltette a költői kérdést: akarjae az ellenzék Magyarország NATOcsatlakozását ? Igen, akarja. Nem a mi oldalunkról hangzott el a népszavazás előtti kampányban egy olyan megjegyzés: ha külföldi tulajdonba kerül Magyarországon a termőföld, akkor egyáltalán vane értelme a NATOcsatlakozásnak, akkor mit véd a NATO? - ezt az ön pártjána k elnöke mondta. (Dr. Kosztolányi Dénes: Jogosan!) A harmadik dolog: felvetette, hogy a népszavazás arra jelent kötelezettséget, hogy módosítsuk az alkotmányt. Nem erre adott felhatalmazást, nem ilyen kötelezettséget rótt ránk, a népszavazás kérdése úgy sz ólt: "Akarjae, hogy Magyarország biztonságát a NATO tagjaként garantáljuk?" Erre mondott a nép igent, és itt szó nem volt alkotmánymódosításról, szó nem volt arról, hogyan oszlik meg a felelősség a konkrét ügyek intézésében a kormány és a parlament között .
