Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3413 2. Az új szövetségi rendszerhez, a NATOhoz való csatlakozás feltételeinek megteremtése, a katonai és katonapolitikai kérdéseknek való megfelelés lehetőségének és az új követelményeknek megfelelő katonai beilleszkedés jogszabályi biztosítása. 3. Végül, de nem utolsósorban: az előterjesztőnek figyelembe kell vennie a magyar hagyományokat, amelyek legalapvetőbb megfogalmazását abban tehetjük meg a Magyar Honvédség alkalmazása kérdésében, hogy egyrészt az alkotmányos alapszabály csak az lehet, hogy az Országgyűlés adja a felhatalmazást, másrészt olyan megmozdulások esetén, amikor harci cselekmények fel sem merülhetnek - például fegyveres bemutató, hadgyakorlat, emberi életet és javakat védő, vagyis humanitárius feladatok, melyekre azon ban a fegyveres erők felhasználására igény van , nem szükséges a legmagasabb népképviseleti szerv igénybevétele, elegendő az őt megjelenítő kormányzat engedélye. Az előbb említett alapelv szem előtt tartása mellett a NATOtagságból fakadó és egyéb nemzetk özi szerződésekben előírt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges a honvédelemmel foglalkozó jogszabályok, illetve az alkotmány módosítása. Az előttünk fekvő javaslat összehangolja az Országgyűlés, illetve akadályoztatása esetén a köztársasági elnök, ille tve rendkívüli helyzet esetén a Honvédelmi Tanács hatáskörét. A javaslat egybecseng a washingtoni szerződés 5. cikkelyével, mely a szükséges katonai segítségnyújtás kérésére és a felkért ország által történő segítségnyújtás teljesítésére irányul. (9.20) Eg yet kell értenünk az engedélyezési eljárás alapelveivel, melyek mind a kérést, mind a kérés teljesítését jól elkülöníthető eseményként határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a felkérésnek tüzetesen rögzíteni kell a célját, az igénybe veendő katonai eszközöke t, s minden olyan kérést, melynek kapcsán a felkért állam a beavatkozás minden vonatkozó, releváns részéről egyértelmű képet kap, s ennek korlátai között kell dönteni a segítségnyújtás módjáról. A törvénymódosítás fontos eleme, hogy egyértelműen elkülöníti a fegyveres erők alkalmazását, illetve felhasználását. Vagyis körültekintően megfogalmazza, s egyértelműen országgyűlési hatáskörben hagyja mindazokat az eseteket, amikor az alkotmányos rend kerül veszélybe, és ilyenkor - a javaslat 2. §a, illetve 1. §a értelmében - az Országgyűlés, illetve a Honvédelmi Tanács dönt. Ezt követően azonban a javaslat helyesen jut arra a következtetésre, hogy a jelenleg hatályos szabályok időnként szükségtelenül magas szintű döntéshez kötik a magyar fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi tartózkodásához szükséges engedélyezési hatásköröket. A javaslat 5. §a az alkotmány 40/B. § (1) bekezdése helyébe beilleszti, hogy a fegyveres erők gyakorlat, kiképzés, humanitárius feladat végrehajtá sa, katasztrófaelhárítás esetén a kormány előzetes hozzájárulásával léphetik át az államhatárt. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezen esetekben a hozzájárulás kormány által történő megadása semmilyen alkotmányos szabályt nem sért, a törvényhozás indokolatlanul k erülne igénybevételre a puszta formalitást jelentő kérdéseknél. Ugyanígy helyes az is, hogy amikor harci cselekménynek, összecsapásnak az esélye sem merül fel, a kormány előzetesen a hozzájárulását adhassa. Az itt írtak és az előadottak összhangban vannak a javaslat 4. §ának azon rendelkezéseivel, miszerint új elemként a fegyveres erők kötelezettségei közé sorolja a kollektív, vagyis a közösen végzett védelmi feladatok ellátását. A korábbi normaszövegtől eltérően a javaslat megnyugtató és aggálytalan rende zést talált a fegyveres erők békefenntartó tevékenysége engedélyezési hatásköri szabályozására. Kétségtelen ugyanis, hogy a gyakorlati érvek és az új szövetségi rendszerbe való belépés egyes feladatainak teljesítése amellett szólhatnak, hogy a békefenntart ó tevékenység, a gyors döntés érdekében, előzetes kormányhozzájárulással engedélyezhető legyen. Úgy gondoljuk azonban, hogy a felfegyverzett magyar alakulat külföldön történő békefenntartó megjelenése - amely ugyan behatárolt tevékenység, de mégiscsak feg yverhasználatra ad lehetőséget, s ezért nem zárható ki az idegen ország területén történő fegyveres konfliktusba keveredése - minősített eset. A békefenntartás értelmezésének többféle módja és lehetősége miatt a javaslat visszatér ahhoz az alkotmányos alap elvhez, amit végig
