Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 2 (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3410 Még néhány szót szólnék arról, hogy a Kisgazdapá rt ezeket a honvédelmi törvényben lévő módosításokat végeredményben elfogadja. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy itt bizonyos korszerűsítéseket és bizonyos megoldásokat a honvédelmi törvényen még át kell vezetni, tehát ezt a jelenlegi módosítást átme neti jellegűnek tekinti. Úgy gondolja, hogy szükségesek ezek a módosítások, de nem elégségesek. Ezt az új szituációt sokkal komolyabban át kell gondolni a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek, a vezérkarnak. Itt csak egyetlenegyre térek ki az idő rövidsé ge miatt, arra, hogy például van a kancellária, ahol van védelmi bizottság államtitkári rendfokozattal, és azoknak a beillesztése ebbe az egész mechanizmusba nem látszik megoldottnak. Tehát például ezzel is kell foglalkozni, hogy kinek mi a hatásköre, jogk öre, mert nem lenne jó, ha a Honvédelmi Minisztériumnál és a vezérkari integrációnál egy olyan kancelláriához tartozó szervezetnek a helyét kellene keresni és nem volna megoldott. Tehát ezekre kell figyelmet fordítani, és remélem és kérem is a tárcát és ké rem a magyar kormányt, hogy ezzel foglalkozzunk, a jövő évben vegyük elő ezt a honvédelmi törvényt, és csináljunk egy komplexet, egy jót, amely soksok évre meghatározza és egyértelművé teszi a kapcsolatrendszereket, a tevékenységet, hogy a NATOba bevonul va a magyar hadsereg ütőképessége biztosított legyen, és az irányítás egyértelmű, egységes legyen, mert akkor leszünk sikeres tagjai a NATOnak. Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; majd őt követi Kelemen András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. MÉC S IMRE , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nem kell bizonyítani, hogy az alkotmány, alaptörvényünk mennyire fontos, mennyire gondosan kell annak bármilyen módosításához nyúlni. Hadd mondjam el előzményké nt, hogy a nemzeti kerekasztaltárgyaláson 1989ben alakítottuk át az akkori alkotmányt, helyeztünk benne el egy sor garanciális elemet. Ilyen garanciális rész volt a hadsereggel kapcsolatos teljes ellenőrzés biztosítása; az Országgyűlés, valamennyi ország gyűlési képviselő kétharmadának döntéséhez kötöttük a honvédséggel, a fegyveres erőkkel kapcsolatos valamennyi döntést. Ez akkor rendkívül fontos volt, hiszen a békés, demokratikus átmenetet készítettük elő, fontos volt, hogy a fegyveres erőket teljes mért ékig kontrollálja a Magyar Országgyűlés. Amikor megalakult az első szabadon választott kormány, leültünk Antall József miniszterelnökkel, és megkötöttük a megállapodást a kétharmados törvények csökkentéséről. Ez a bizalom elvén alapult és a kormányzás é rdekében történt bölcs döntés volt. Ezt követően végig fenntartottuk a hadsereg és a fegyveres erők fölötti ellenőrzés kérdésében a kétharmadosságot. Úgy gondoljuk, hogy ez rendkívül fontos garanciális kérdés. Az előző ciklusban a kormány, noha 72 százalék a volt, sőt a végén már 75 százalékos többsége az Országgyűlésben, nem nyúlt az alkotmányhoz, nem változtatott ezeken a szabályokon, hanem minden alkalommal biztosította NATOügyekben, az EBESZügyekben, a békefenntartási, béketámogató missziók ügyében a k étharmadosságot. Ne felejtsük el, hogy ez sok esetben kényelmetlenséget okozott, hiszen jól tudjuk, hogy egy helyettes államtitkárnak a Honvédelmi Minisztériumból mennie kellett, mert egyszerűen elfeledkezett megkérni az engedélyt az Országgyűléstől, amiko r néhány MIG29es repülőgép Lengyelországba lövészetre repült. Ez helyes volt, mert felhívta a katonai szféra figyelmét, hogy komolyan kell venni az Országgyűlés primátusát ebben a kérdésben.
