Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FRAJNA IMRE
3328 házszabályszerűen, hogy a '99es nyugdíjemelésről beszéljünk, hiszen nagyon sokféle elképzelés látott eddig napvilágot arra v onatkozóan, hogy tulajdonképpen mi is legyen ennek a sorsa. Szeretném természetesen összefoglalóan azt megerősíteni, hogy mi változatlanul, még most, az utolsó pillanatban is kérjük a kormányt arra, fontolja meg, hogy a '99re elgondolt nyugdíjemelést a je lenlegi szabályok szerint hajtsa végre, vagy legalább gondolkodjon el valamilyen kompromisszumon, mert erre az eddigi hónapokban semmilyen készséget nem mutatott. Most már azok a hivatkozási alapok is, éppen a kormány jóvoltából lassan, de biztosan fogynak és okafogyottá válnak, amelyek eddig legalábbis, akár a miniszterelnök úr részéről, akár a kormány többi tagja részéről elhangzottak. Eddig ugyanis előszeretettel beszéltek kormánypárti politikusok arról, hogy bizony azért nem lehet nyugdíjemelést csináln i, mert itt van a Postabankügy, és arra kell a nagy összeg, és ez leköti és terheli a '99es pénzügyi lehetőségeinket. Majd egy idő után arról beszéltek, hogy a magánnyugdíjpénztári kötelezettség olyan terhet jelent, amely rontja a nyugdíjemeléssel kapcs olatos összegekre fordítható források esélyét. De azóta sok minden történt. Az egyik dolog, ami történt, hogy az eredeti elgondolásokhoz képest 1 százalék visszajött, 11 milliárd forint a nyugdíjalapba az ismert, és most itt általam tárgyalásra nem szánt m ódosító javaslat kapcsán. Az is ismert, hogy az úgynevezett Postabanküggyel kapcsolatban milyen rendezési terve van a pénzügyi kormányzatnak, ami szintén, finoman szólva más megvilágításba helyezi az eddigi hivatkozásokat. Az is ismert, legalábbis úgy gon dolom, a pénzügyi kormányzat számára ismert, hogy a nyugdíjpénztárakban összegyűlő, hosszú távra szóló megtakarítással kapcsolatos makrogazdasági pénzügyi megfontolások nem ugyanazok, mint a fogyasztásra elköltött forintokkal kapcsolatos makrogazdasági meg fontolások. Márpedig, ha mindez igaz, és azt gondolom, hogy eddig még a vitában az ellenkezőjéről nem győztek meg bennünket - nem abban az értelemben, hogy az érveket nem hallgattuk meg és nem fogadtuk el, hanem jószerint ezekre nézve túl sok kísérlet sem született arra, hogy meggyőzzenek bennünket , akkor igazán azt kell az embernek kérdeznie, hogy miért is nem akarjuk tulajdonképpen a '99. évi nyugdíjemelést úgy megcsinálni, ahogy a jelenleg hatályos törvényben az szerepel. Hangsúlyozom: ezek az újabban kialakult körülmények és feltételek nem a mi fejünkben fogantak, hanem a kormány, illetve a kormánypártok menet közben tett lépéseinek következménye. Utalok itt az adótörvények elfogadására, illetőleg a különböző módosító indítványokra. Summa summarum, mi azt szeretnénk kérni, hogy amennyiben van rá lehetőség, részben ezekre a pénzügyi vonatkozású kérdésekre, részben a nem kis mértékben pénzügyi konstrukciókat is érintő szabályozási - és ezzel kapcsolatban gondolok itt a gyógyszerügyre , a lakosságot érint ő következményekre nézve jó lenne fölhasználni az alkalmat, ha a pénzügyminiszter úr is úgy gondolja, hogy az ország nyilvánosságát is lehetne ezekről tájékoztatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kö szönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Frajna Imre képviselő úrnak adom meg a szót. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából elbizonytalanított engem Nagy Sándor felszólalása. Az általa hiányolt módosító indítványt - miután Kell er képviselő úrral egyetértettünk az általános vitában, hogy itt kellene a nyugdíjemelési szabályait tenni - be is nyújtottam a képviselő úr kérésének megfelelően. Majd a szociális bizottságban azt vettem észre, hogy az MSZPs képviselők döbbenten nézték e zt az előkelő indítványt. Azt gondoltam, hogy Keller képviselő úr valószínűleg viccelhetett ennek a kérdésnek a kapcsán, így vissza is vontam, hiszen ne tegyünk olyat, amit a másik nem akar tenni. Most Nagy Sándor úr megint ezt kérte. Amennyiben azt gondol ja, hogy ennek itt a helye, semmi akadálya egyébként, hogy a visszavont módosító indítványomat a sajátjaként fenntartsa. Köszönöm.
