Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KERTÉSZ ISTVÁN
3316 államkincstárból a kifizetések, ez eknek pénzügyi szempontból jól megtervezendő időpontoknak kell lenniük, egyszerűen azért, mert ha időközben likviditási probléma támad, azt az államnak hitelből kell fedeznie, és ennek a kamatkiadásai rossz gazdálkodás kapcsán a társadalombiztosítás alapja inál évente 10 milliárd forintos nagyságrendet tehetnek ki, míg jó tervezéssel ugyanennyi összeg takarítható meg az új szabályok szerint az államháztartás egésze számára. Éppen ezért azt gondolom, hogy a jövő évben szükséges végiggondolni azt, hogy az egye s intézmények mikor, milyen időpontban, milyen gyakorisággal kapják a pénzüket. Például érdemes átgondolni azt, hogy szükségese ilyen gyakorisággal fizetni a gyógyszertáraknak a gyógyszerszámlákat, vagy pedig lehete egy ennél racionálisabb rendben fizetn i. Illetve érdemes úgy ütemezni az intézmények finanszírozását, hogy a kifizetések és a befizetések időben közel kerüljenek egymáshoz, s ezzel a hitelfelvételt minimalizálni lehessen. (11.30) Azt gondolom, az így elérhető megtakarítás az egész államháztart ás szintjén megéri ezeket a módosításokat. A másik javaslatom egy reform értékű modellkísérlet elindítását indítványozza a következő évre. A finanszírozási reformban '92 óta nem történt igen lényeges változás, ez egy merőben új koncepció alapján történő fi nanszírozás kipróbálását jelentené. Az "irányított betegellátás" elnevezést találtam megfelelőnek - nem igazán lehet jó magyar szót találni rá. A nemzetközi gyakorlatban az Egyesült Államokban ilyen jellegű finanszírozást a HMOtípusú ellátásoknál lehet ta lálni, az angol rendszerben pedig a fundholdingnak nevezett modellre hasonlít. Ehhez a kettőhöz képest ez természetesen magyar jellegzetességeket visel magán. A finanszírozásnak az a lényege, hogy a betegek ellátását végző szolgáltatókat tegyük érdekeltté abban, hogy a lehető leghatékonyabb módon gyógyítsák meg a betegeket. Erre a jelenlegi finanszírozási rendszer nem alkalmas. Mindannyian tudjuk, hogy ez sokkal inkább - a különféle lebegtetett finanszírozási pontok miatt - a teljesítmények hajszolását jel enti, s a minőségi betegellátás szempontjából igazából nincsen relevanciája. A javaslat államháztartási szempontból jószerével nullszaldós, hiszen csak akkor jutnak a kísérletben részt vevők pluszpénzhez, ha ezt a pluszpénzt előteremtik azzal, hogy hatékon yan kezelik a betegeket. A betegekre eső társadalombiztosítási kiadásokat fejkvótaszerűen kapnák meg, és amennyiben ennél kevesebbet költöttek a betegekre, akkor az év végén a kísérlet résztvevői ezt a pénzt megtarthatnák saját maguknak. Azt gondolom, ha b eválik ez a kísérlet, akkor az egészségügy finanszírozásában olyan új útra léphetünk a 2000. évben, ami igen jelentős, reform értékű változásokat hozhat. Ahhoz viszont, hogy ezt a lépést meg lehessen tenni, szükség van egy ilyen kísérlet beindítására. Éppe n ezért javasoljuk, hogy a költségvetési törvény teremtse meg ennek a feltételeit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik dr. Schvarcz Tibor képviselő úr, MSZP. (Jelzésre:) Elnézést, képviselő úr! Most jelezte Kertész István képviselő úr, hogy kétperces felszólalásra jelentkezik. Kérem önöket, hogy korábban jelezzék a felszólalási szándékukat! Kétperces felszólalásra megadom a szót Kertész István képviselő úrnak. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kökény Mihály hozzászólását szeretném színesíteni. A nyugdíjak emelésének rendjéről van szó. Eddig az infláció és a nyugdíjak kapcsolatáról beszélt a parlament, én más a spektussal szeretnék foglalkozni. Egy átalakuló, válsággal küszködő gazdaságban a nyugdíjak emelkedését az aktívak keresetemelkedésével összefüggésben is figyelni kell. Ez a labdarúgó kupamérkőzések hasonlatával
