Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 1 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. POKOL BÉLA - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. POKOL BÉLA
3291 ELNÖK (dr. Wekler Fe renc) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokol Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt részéről: "Az új Alkotmánybíróság" címmel. DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Poko l Béla úrnak. (Egy hang az MSZP padsoraiból: Halaszthatatlan?) DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, egy kicsit zavarban vagyok, elfogódott vagyok mert, röviden: az előbbi rosszízű vita után egy kicsit úgy gondoltam, hogy érdemes lenne elhalasztani a felszólalásomat. Tudniillik más hangvételű lesz ennek a napirend előtti felszólásnak a témája, de mivel tényleg időszerű, ezért kénytelen vagyok megtartani a napirend előtti felszólaláso mat. Az elmúlt héten kivált a testületből az Alkotmánybíróság alapító elnöke és két további tagja (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem kivált, lejárt a mandátuma.) , ezután az új összetételű Alkotmánybíróság új elnököt és elnökhelyettest választott magának . A Független Kisgazdapárt nevében az Országgyűlés nyilvánossága előtt is köszönteni szeretném Németh Jánost, az Alkotmánybíróság új elnökét és Holló Andrást, az új elnökhelyettest. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) (9.20) Tudjuk, az ő feladatu k már más lesz, mint ami a '89 végén, minden előzmény nélkül nekiinduló hazai alkotmánybíráskodás első bíráira hárult. Azok a félelmek, amelyek az akkor alakult, többpártrendszerű parlament állampárti uralmától tartottak, mára már rég a múlté lettek - mond anám , és a piacgazdaság, a politikai demokrácia intézményei már stabilan kialakultak Magyarországon. Ma már más szerep hárul az alkotmánybírákra, mint amikor a most leköszönt alkotmánybírósági elnök elkezdte kialakítani a hazai alkotmánybíráskodás stí lusát az akkori állampárti hagyományokkal szemben. Az akkori szerep, a többpárti demokrácia féltése sokszor még annál is szélesebb hatáskör felé sarkallta alkotmánybíráinkat, mint amit az 1989es alkotmánybírósági törvény megadott a számukra. Sokan voltak, akik a kezdeti lelkesedés után kritikával illették az Alkotmánybíróságot és annak elnökét ezért az alkotmánybírói aktivizmus miatt, többször magam is hangot adtam ennek a kritikának. Most, az első alkotmánybírói ciklus lezárulása után már félretehetjük a korábbi kritikánkat, és elismerhetjük, hogy az átmenet véghezvitele is indokolhatta aktivizmusukat. Az új alkotmánybírói ciklus kezdetén azonban fel kell idézni, hogy az alkotmánybírák - ezen intézmény eredeti eszméje szerint - az alkotmány őrei, és ha ezt tartalmilag élesebben akarjuk megfogalmazni, akkor azt is mondhatjuk, hogy nekik az alkotmány szolgáinak kell lenniük, védeniük kell az alkotmány rendelkezéseit két irányban is: védeni kell az alkotmányt az alkotmány szintje alatt lévő törvényekkel szembe n, mivel az alkotmányt az Országgyűlés szélesebb egyetértése, konszenzusa hozza létre, mint a törvényeket; de védeniük kell az alkotmányt azzal a túlzóan ambiciózus alkotmánybírói hajlammal szemben is, amely néha feltámad soraikban, és amely félretolva az írott alkotmányt, önmaga kívánja az alkotmányozó szerepét is betölteni. Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok egyetértenek azzal, hogy az írott magyar alkotmányt kell tisztelni, mind nekünk, törvényhozóknak, mind az alkotmánybíráknak. Az újonnan megválasztott alkotmánybírák már az elmúlt másfél éven is azt tanúsították döntéseikkel, nyilvánosságra hozott párhuzamos és külön véleményeikkel, hogy tisztában vannak az idők változásával, és az alkotmány betűjét éppúgy be k ívánják tartani - és velünk tartatni , mint annak szellemét. Ez megkívánja tőlük, hogy igyekezzenek még a látszatát is elkerülni annak, hogy napi kapcsolatokat tartanak fenn a politikai nyilvánosság szereplőivel, és ebbe bele kell
